Page 28 [28]
OCR
Bevezetés « 27 textusában értelmezte, amelyet gazdaságilag károsnak tartott, sőt a főnemesség hatalmi pozícióját csökkentő eszközt látott benne, Bécs esetében azonban előnyösnek tartotta a magyar főnemesség kulturális transzferszerepét a francia felvilágosodás közvetítésében. Szintén jellegzetes vélemény Málnási Ödöné (1898-1970), aki ambivalens módon viszonyult a Habsburg-uralkodókhoz, bizonyos intézkedéseikről elismerően nyilatkozott, sőt még az udvari társadalom politikatörténeti jelentőségét is felismerte, ezen kör külföldi tagjairól azonban igencsak negatív módon vélekedett: , A tatárruhás, nagybajuszos magyar urakban a parókás császári miniszterek az európai civilizációtól mereven elzárkózó, a bécsi reformokkal szemben erősen védekező rendi Magyarország képviselőit látták, akikre alig palástolt megvetéssel néztek és akiket maguk között jobbágyhajcsároknak neveztek."? Málnási a magyar főnemesség kiemelkedő és Bécsben is aktív szerepet játszó tagjairól pozitív véleményt formált, ami megmutatkozik a korszak két meghatározó magyar főuráról (Pálffy Jánosról és Csáky Imréről) írt biográfiáiban is." Végül a két világháború közötti időszakból még egy kutató, Fleischer Gyula (1889-1969) művészettörténész munkásságáról feltétlenül fontos említést tennünk, aki egyfelől a 18. századi Habsburg-udvarhoz, másfelől az ugyanebben a korszakban Bécsben tartózkodó magyarokhoz kötődő műemlékekről, műtárgyakról számos publikációt jelentetett meg." A második világháború alatt, 1941-ben jelent meg a Domanovszky Sándor (1877-1955) föszerkesztö es Wellmann Imre (1909-1994) kötetszerkesztö nevéhez köthető Magyar művelődéstörténet harmadik kötete, amelynek célja a barokk és a felvilágosodás korának tág értelemben vett kultúrtörténeti ättekintese volt.°° Wellmann a kötethez részletes bevezető tanulmányt írt, amelyben a főnemesség bécsi integrációjára is kitért, témánk szempontjából viszont még fontosabb, hogy a kötetbe Az udvari ember címen önálló dolgozatot is készitett.°° Az utóbbi tanulmányban Wellmann a barokk kultúra megkerülhetetlen részeként mutatta be az udvari világot, azonban a szerző a Habsburg-kormányzat szándékaival és a főnemesség bécsi integrációjával szemben igen bizalmatlan álláspontot képviselt. Wellmann véleménye szerint: , Csak az avatatlan hihette, hogy a királynő hátat fordít a ragyogó császárvárosnak, s idegen nép közé, szegényes, elmaradott vidékre teszi át székhelyét; ellenkezőleg, a magyar urak hosszú sora vándorol most Bécs felé Mária Terézia hivogató, csábító szavára. A nyájas invitálás ezúttal sem takar egyebet a finom számításnál: a magyar főúr, ha egyszer Bécs vonzókörébe ke62 Méalnasi, 1933. 139. % Mälnäsi, 1929; Mälnäsi, 1933. °4 Fleischer, 1929; Fleischer, 1932; Fleischer, 1935. Wellmann, 1941/a. Wellmann, 1941/b; Wellmann, 1941/c.
