Seite 25 [25]
OCR
24 e Az udvar vonzásában A magyar elit bécsi jelenléte: eredmények, megközelítések, értékítéletek A magyar főnemesek, illetve a magyar politikai elit 18. századi bécsi integrációjának részleteiről, mint már említettük, kevés átfogó információ áll a történettudomány rendelkezésére, ám az utóbbi másfél évszázad professzionális történetírása, kiváltképp a nagy összegző művek nem hagyták figyelmen kívül az integráció folyamatát, sőt az alapkutatások hiánya ellenére is a szerzők történeti-politikai világnézetüknek megfelelően többnyire igen markáns véleményt fogalmaztak meg róla. A 19. században jellemzően negatív értékítéletek kísérték a magyar főnemesség bécsi jelenlétének és szélesedő udvari kapcsolatrendszerének a bemutatását, aminek hátterében számos okot feltételezhetünk. Egyfelől az időbeli közelség, valamint a barokk udvari kultúra korabeli polgári ethosszal való összeférhetetlensége igen megnehezítette az objektivitásra törekvő értelmezést. Másfelől a történésztársadalom jelentős része az újkori nacionalizmus formálódásának az időszakában a Habsburgfőváros irányába nyitó politikai elitre igen bizalmatlanul tekintett, és ezen kör tagjait könnyen a legsúlyosabb vádnak számító , nemzetáruló" jelzővel illette. Horváth Mihály (1809-1878) 1873-ban kiadott átfogó történeti művében a következőképp értékelte a bécsi integráció folyamatát: , De a hálabizonyítvánnyal Mária Terézia egyszersmind azon czélt is összekötötte, hogy a büszke urakat, nemeseket váraikból, hol kis-királyokként uralkodtak, kicsalja, a Bécsben lakásra szoktassa, az udvari fényt, mulatságokat velök megkedveltesse; miszerint aztán azoktól lelánczolva, állandólag az udvar körében telepedjenek le, s annak folytonos hatása alatt világnézletök, az élet javaira vonatkozó becsmértékök lassanként megváltozzék, nyelvök, viseletök, szokásaik erkölcseik tekintetében a német nemzetiséghez mindinkább simúlva, észrevétlenül politikai elveiket is megváltoztassák, átalakuljanak." Az 1848-1849-es szabadságharc miatt emigrációba kényszerült (de 1866-ban kegyelmet kapott és hazatért) egykori csanádi püspök helyzetéből fakadóan sokkal inkább tudott a Habsburgokkal szemben fellépő egykori rendi táborral, mint az udvarral kiegyezésre törekvő oldallal és annak politikai nézeteivel azonosulni, éppen ezért bizalmatlanul tekintett a 18. századi bécsi udvarra és a Habsburgok különféle elitintegráló intézkedésére. Egy évvel korábban, 1872-ben pályája kezdetén Horváthéhoz igen hasonló véleményt fogalmazott meg Ballagi Aladär (1853-1928) irodalomtörtenesz a becsi Magyar Nemesi Testörseg irodalom- &s müvelödestörteneti jelentösegeröl készített mono* Horvath, 1873. 294-295. A historiografiai hattérhez lasd: Romsics, 2011.
