Oldal 764 [764]
OCR
13 S 13 e 13: Ss 13: a 134 135 136 13 SI 13: æ 13: © MELLEKLET találkozásra készíteni kell magunkat. [...] Nem lehet úgy ünnepelni ádventet, hogy a hit és reménytelenség megerőtlenedik a szívekben és minden meggyőződés nélkül azzal igyekezünk áltatni magunkat, hogy majd egyszer talán mi is megpróbálhatjuk a karácsony felé való elindulást és talán majd minket is megszán az Isten és kegyelmének gazdagságát megláttatja életünkben..." LŐRINCZE 1941, 337-338. Advent II. vasárnapja nem eshet december 15-re. ,Ádvent utolsó napjaiban, mikor reménységgel előre nézünk és várva-várjuk a Szabadító érkezését, mi is halljuk Jézus szavát, amint szól hozzánk ígéjében [...]. Az ádventi várakozás idejében meg kell látnunk már végre, hogy csak akkor lehet boldog karácsonyunk, ha hittel megyünk Jézus elé és megújult reménységgel rábízzuk az életünket." LŐRINCZE 1941, 347. s Karácsony van. A kegyelem Istene ujból megajándékozta életünket a szeretet és békesség ünnepével. [...] Karácsony van. A szeretet, öröm és békesség ünnepét ünnepeljük. [...] Karácsony története az Úr Jézust láttatja meg velünk, Istennek Fiát: aki miérettünk földre szállt. Ezért a legnagyobb és legdrágább ünnep számunkra a karácsony." LŐRINCZE 1941, 349., 352. „Esztendö utolsö vasárnapján hálaadásról és megújuló reménységről szól az íge." LŐRINCZE 1941, 364. a Ismét elmúlt egyik esztendeje az életünknek. 1940 búcsúzunk tőled. Eleresztünk téged is, mint a megelőző éveket. De ha a búcsúzás hangjaiban talán az elfojtott sírás reszketését éreznéd, ne vedd ezt rossz néven tőlünk." LŐRINCZE 1941, 368-369. Az egyházi év klasszikus rendje 1980-ban, a polgári naptár szerint januártól decemberig. (A szerző összeállítása.) Az 1980. évi Bibliaolvasó Kalauzban megnevezett ünnepnapok. Részletesebben lásd a 74. számú mellékletben! A címekben található szavak kis- és nagybetűs írásmódja vonatkozásában a könyv tartalomjegyzékét vettem alapul. A prédikációban nem található konkrét utalás a liturgikus szituációra, az egyházi év időszakára. Az igehirdetés közepe táján található néhány megjegyzés a böjtre, ami inkább a textusválasztással és a témaválasztással hozható összefüggésbe: ,,[...] Jézusnak ez az istenképe reális alapot ad a keresztyénség gyakorlásának, a hétköznapok vallásosságának. Éspedig annak a háromnak, ami ősidők óta az élő vallás megnyilatkozása volt: a diakóniának, az imaéletnek és a böjtnek. [...] van értelme az önfegyelemnek, böjtnek, a keresztyén aszkézisnek, mert a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván." BoRoss 2011, 77. sEgyházunk ünnepei közül az egyik sajátos hangulatú, szép emlékeket ébresztő, kedves ünnepünk a virägvasärnap.” BoRoss 2011, 99. Az idézett bevezető mondat után az igehirdető prédikációja bevezetésében még többször visszatér a virágvasárnapi eseményekre, majd a virágvasárnapi, konfirmált és konfirmáló gyülekezethez szól, majd három pontban a békétlenségről és a békességről beszél. Igazából az egész prédikációnak kevés konkrét kapcsolata van Virágvasárnappal, ill. a Nagyhéttel. A prédikáció végének summájából is idézek: , Állj be a Jézus tanítványai közé! Csatlakozzál mihozzánk, a gyülekezethez. [...] Vegyétek hát át, kedves 763
