Oldal 763 [763]
OCR
12: 12: 12! 121 12 12. 12! D œ a à a æ e AZ EGYHÁZI ÉV , Pünkösd ünnepe azért olyan kedves és örömteli napja minden keresztyénnek, mert bizonyságot tesz arról, hogy Isten Lelke kiáradt és kitöltetett a bűnös világba." LŐRINCZE 1941, 138. 1940-ben szeptember 1. vasárnapra, szeptember 2. hétfőre esett. , Évenként, szeptember utolsó vasárnapján, bibliavasárnapot tart az egyetemes református keresztyén egyház és vele együtt minden protestáns felekezet. A mai napot mi is sbibliavasarnap«-ként ünnepeljük és arra kérjük a mindenható Istent, hogy tegye ezt a napot áldottá és megszenteltté életünkben. Amint már az elnevezés is kifejezi, ez a nap érdeklődésünk középpontjába a bibliát állítja. [...] Biblia-vasárnapján tehát hálát kell adnunk azért is a kegyelem Istenének, hogy nekünk magyaroknak is rendelt olyan embert, aki az írás szavát magyar nyelvre átültette." LŐRINCZE 1941, 259., 266. A prédikáció történelmi párhuzamot keres és von Roboám kora, valamint október 6. és a vele összefüggő történelmi eseményekkel. A prédikáció végéhez közeledve még tovább megy: , De a lemondást, megaláztatást hősiesen hordozták elődeink és viselték türelmesen a rézpaizsokat, nem törödve a gyúnnyal és megvetéssel, míg az aranypaizsok ideje újból elérkezett. Menynyi alázattal, önfeláldozással és soha nem csüggedő reménységgel jártuk a Trianon okozta rézpaizsok útját is, míg végre eljött az ideje, hogy az elrabolt aranypaizsokat visszahozzuk és nemzetünk újjáéledését örömmel és dicsőséggel szolgáljuk." LŐRINCZE 1941, 272. ,Árvák napján az íge is az árvákra irányítja figyelmünket. Országszerte a református templomokban, ma mindenütt az árvákról emlékeznek. Feléjük száll az ünneplők gondolata és egy szívvel-lélekkel, közös akarattal érettük imádkoznak. Mai ünneplésünknek az a rendeltetése, hogy tekintetünket az árvákra emelje és minket is — a szeretet és megértés lelkével — ügyük felkarolása késztessen." LŐRINCZE 1941, 273. s Ez a Lélek állította vissza a szószéket református templomaink középponti helyére, hogy onnét hangozzék Isten ígéje alkalmas és alkalmatlan időben. Éppen ezért az íge nélkül református voltunk és vallásosnak mondott életünk, csak megcsúfolása annak az örökségnek, melyet reformátoraink szereztek és áldott eleink — annyi szenvedés és üldöztetés közepette — hűséggel megőríztek és reánk hagytak." LŐRINCZE 1941, 299. A prédikáció inkább reformációi emlékbeszéd, kétségtelenül és egyértelműen a reformáció tényére és következményei koncetrál. ,Az ádvent nagy prófétája, Keresztelő János prédikál a pusztában. [...] Különösen ezekben a napokban, az ádventi várakozás idején kell, hogy szüntelenül fülünkbe csengjen a próféta szava [...]. Ádvent vasárnapja köszöntött ránk ismét. Lelkünk mélyén felgyúl a reménység az eljövendő fény után és szívünk megtelik várakozással." LŐRINCZE 1941, 329-330. Advent I. vasárnapja nem eshet december 8-ra. , Ádvent idején, a várakozás reményteljes napjaiban minketis azért figyelmeztet az íge tanítása, hogy a hűséges vigyázásban és a lelki készülődés komoly munkájában kitartásra és állhatatosságra buzdítson. [...] Ádvent úgy válik belső, lelki élményévé az életünknek, ha meggyőződéssé érleli azon reménységünket, hogy Isten ama megígért Szabadítót, az Ő egyszülött Fiát hozzánk is elküldi és az Ő Lelke által rajtunk is megújítja örök szövetségét. Ha ilyen hittel tudunk ádventet ünnepelni, akkor azt is megértjük, hogy az Úr Jézus jövetelére és a Vele való 762
