Oldal 757 [757]
OCR
32 AZ EGYHÁZI ÉV kiuülbekeuel nem maradhatnänac, föt fzüntelen valo vefzedelembe forganänac, üis procefsiot iära, es vgy vetetec el rulloc az ielen valo vefzedelem. Midön Athila az Trecafa neuü varaft meg fzallotta volna, Lupus az ot valo pifpöc, nem fegyuerrel, hanem effele imadkozafsal fzabadeta meg tülle vgyan azö varaft. Meg fzäluan viyac vala Aureliat ä Gothu foc. Ananias pifpôc peniglé à meg fzallot varasba, a vártak ő iar vala procefsiot az eg hazi néppel, es letaniat enekelnec vala. [198.] Eneklünkis ä procefsioban, hog az Iften dichirteffec mi altalunc, es az mi fziueinc geriefzteffenec az belfö aietatofsagra. Mert nagy ereie vagyon az enekléfnec az emberi elmenec indetasara. Mikent fzent Agofton mondgya maga felöl, hog az egyhazi enekeket haluän el fakadot volna fir- [199.] ua. [...]” HUBERT 2000, 63-72. perikópatáblázata és átírása szerint is közlöm a vasár- és ünnepnapok neveit. Az adott vasárnap felsorolása kimaradt a kiadványból. , [114 Isten] az Napkeleti Bőlczeknec az ő fiát, az Jefuft megjelentette, és ő nékic azokat, az mi képünkbenis alája holdultatta. Innen vifeli ez mai nap ez ékes nevet, hogy EPIPHANIANAC, az az, Chriftus MEGJELENESENEC mondafséc, mivelhogy az Chriftus efmeretinec vilagos fénye ez napon az fetétséges pogansagra kivilagofodott. Ez mai napon azért üllyücés fzentellyüc az pogânoc Karatfon innepét, és magaztallyuc az Ur Iftennec nagy jo voltat, hogy 6 magat minékiinc fzegény poganyoknac, fzinte olly diczéségefen mint az Sidoknac, kijelentette.” Judica vasárnapnál utalás a passidi prédikacidkra. [581] Vagyon immar ezer fz4z negyvén és egynéhan’ efztédeje hog’ elofzer ez jelé valo hetet, könyörgö hetnec renddltéc az régiec, és az népnec meghattac hogy nagy ahitatos buzgosaggal kônyôrgenénec [582] eckor az Iftennec. Hogy ha pedig fzükséges völt az Kerefztyéneket inditani az Iftennec valosägos fegitsegül hiväsära, bizonyära tehat moftanis fzükseges.” [681] Legyen hala és diczéret az Ur Iftennec, az efztend6 ltal valé harom f6 innepeket, ifmét ôrvendetefen megüllôttüc: Es meg fzemléltüc meggondoltuc Karâtfonban az Atya Iftennec fzerelmét, ki minékünc az Fiut ajändékozta: Hufvétban az Iften Fiânac hivségét, az ki mi érôttünc adta az Ô életet: Pünkôfdben pedig az fzent Lélec Iftennec kegyelmét, az melly az Atya fzerelménec, és az Fiu hivségénec záloga akar lenni az mi fziveinkben. Hogy azért valahogy olly gondolatba ne efnénc, mintha azzal minden véghez vitetőtt vólna, hogy ha ember az drága nagy jelenségekről és az Iftennec nagyságos jótéteményiről tudna fzollani, énekelni: elő fordul ez már Euangelium, és megtanit, hogy tőb kivántatic még ahhoz, hogy za ember az menyorfzä- [682] got lâthaffa.” [957] Mert az jövő Szerdán lefzen fzáz efztendeje, hogy Luther Marton Vitebergában, {zent Léleknec felinditasabél az Papa kalmarkodafa ellen alvan difputalt, és meghamiffitotta az buczo arofs Tetzéliuft, melly azt ällatta hogy 6 fzinte könyökig nyulna az Chriftufnac vérében, valamikor 6 az 6 buczuleveles fazekaba nyulna [...]” [1037] Az dolog immár arra kezd fordulni, hogy ez jelen valo efztendőt el kellyen végeznűnce, eltöltenünc. Jöbban pedig nem vegezhettyüc el, mintha ezen az fzent Häromsägnaptol fogva, utolfo vasarnapon, figyelmeteffen meghalgattyuc, j6l meggondollyuc az utofo itiletet, az mellyel Chriftus megitili az embereket.” Textus: Lk 2,21 756
