Page 641 [641]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV 4; 1Pt4,7-11 19. © 20 Ss 201 202 203 „A mai napon teszik le konfirmäl6 ifjaink a szent fogadäst, amellyel ami Urunk Jézus Krisztus hűséges követésére hitükről való nyilt bizonyságtétellel kötelezik el magukat." VÁSÁRHELYI 1937, [163.] Feltételezés a korabeli gyakorlat és a prédikáció végén található következő indirekt utalás alapján: , Jézus azt igérte tanítványainak, hogy ha Ő eltávozik tőlük, eljő majd a Vigasztaló, akit Ő küld nékik az Atyától, az igazságnak lelke, aki az Atyától származik és az tesz majd Őróla bizonyságot." VÁSÁRHELYI 1937, 167. A mai szent ünnepen sok-sok ezer ajkon zendül fel a nagy reformátornak gyönyörűséges pünkösti éneke: vJövel Szentlélek Úristen...x." VÁSÁRHELYI 1937, [169.] „A pünkösti ünnepek alatt egy komoly, intelligens református férfiúval beszélgettem, aki azt mondotta, hogy a pünköst ünnepének megértésével szemben nagyon bizonytalanul áll a mai ember." VÁSÁRHELYI 1937, [175.] „Ezzel a mai vasärnappal az anyaszentegyhäzban az ügynevezett ünneptelen egyhäzi felev kezdődik. A megelőző félévben voltak a kiemelkedő nagy ünnepek, karácsony, húsvét, pünkösd és ezeknek áldását hírdette nekünk összefoglalólag a Szentháromság vasárnapja. Az ünnepes félév minden tanítását abban a főgondolatban foglalhatjuk össze, hogy az egész ünnepes félév arról beszélt nekünk, amit az Isten tett érettünk, hogy az egész ünnepes félév áldott evangéliumot hirdetett az Isten irántunk való hatalmáról és szeretetéről [...]. Az ünnepes félévben az egész igehírdetés ennek a nagy igazságnak más és más szempontból való megvilágításában állott. Az ünneptelen félévben az igehirdetésnek arra a nagy kérdésre kell felelnie, hogy Isten szeretetére miképpen kell nekünk választ adnunk. Ha az ünnepes félévben az Ige Isten irányunkban való szeretetéről szól, az ünneptelen félévben a tanításnak a mi Isten iránt való szeretetünkről kell szólania. Ez az oka annak, hogy a régi egyházi rendtartás az ünneptelen félév első vasárnapjára épen a fölolvasott szentigét tűzte ki az elmélkedés tárgyául." VÁSÁRHELYI 1937, [181.] 640
