Page 194 [194]
OCR
6. HÚSVÉTI ÜNNEPKÖR NAGYBÖJT A nagyböjt idejében föl kell vennünk a test sanyargatásának keresztjét. — A kereszténynek állandóan a kereszten kell függnie. — Egész életünk kereszt. Az ünnepélyes visszatéréssel megjelent nagyböjtnek a megtartását a mai napon megkezdjük: kell, hogy ez alkalommal buzdítást is intézzünk hozzátok, hogy Istennek a szolgálatunk által közvetített szava a test szerint böjtölőket szívükben táplálja és így a belső ember az ő táplálékával felüdülve, a külsőnek sanyargatását végre tudja hajtani, és erősebb legyen annak elviseléséhez. Illik, ugyanis a mi jámborságunkhoz, hogy mi, akik a megfeszített Úrnak már közelgő szenvedését készülünk megünnepelni, a visszaszorított testi élvezeteknek a keresztjét is mi magunk készítsük el magunknak [...]. Az a kereszt pedig nem negyven napig tart, hanem ezen az egész életen át, amit jelez annak a negyven napnak misztikus száma is: akár mert a világba lépni szándékozó ember, amint egyesek állítják, negyven napig alakul ki az anyaméhben, akár mert a négy evangélium összhangban van a tizes Törvénnyel és a négyszer tíz ezt a számot adja, nekünk pedig megmutatja, hogy ebben az életünkben mind a két szentírásra szükségünk van [...].? A keresztyén egyház története szorosan összefonódott a böjtöléssel. Az önmegtartóztatás, az aszkézis e szelíd változata él a különféle vallások gyakorlatában is, amely lényege a mindennapi, megszokott életviteltől való tartózkodásban fogható meg. Ősisége és általános elterjedése vitathatatlan. Ebbe beletartozik az étkezési szokások időleges megváltoztatása is, azaz a fizikai tartózkodás, ill. önmegtartóztatás ételektől vagy akár a nemi érintkezéstől. A böjtölés külső megnyilvánulásához mindig elválaszthatatlanul társul valamilyen komoly szándék, lelki igény, valamint az elmélyült imádság." A böjtölés az egyén és a közösség sajátja is lehet. Egyéni és közösségi sorsfordulók alkalmával az önvizsgálat és bűnbánat eszköze, de egyúttal alkalom Isten akaratának megtudakolására is, hiszen a böjtölés magunkról Istenre fordítja a figyelmünket. A böjt nem eszköz az ember kezében, hogy saját akaratát akár Istenre (teurgia), akár másra ráerőltesse. A böjtölés annak kifejeződése, hogy az egyén és a közösség jobbá, teljesebbé, szentebbé kíván lenni (vö. Mt 17,21), ahol újrakezdve Isten akaratát közösen akarjuk megérteni és megcselekedni. Az igazi böjtben mindig felerősödik a másik emberhez való odafordulás szándéka. A , test kívánságai" feletti uralkodás (pl. 1Pt 2,11), az egyéni érdekekről való lemondás és a másik igényeinek észlelése a közösség újjáformálódására 12 Ágoston in Quadragesima Sermo 205. (Alias de diversis 68.) EB IV., 117-118. 413 V6. RSB 1981, 53-54., 129-130. 193
