Oldal 164 [164]
OCR
5. KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR s Egyházi jellege szerint csupán a következő napnak előestje, vigíliája — tulajdonképpen nem ünnep"? - írja december 31. kapcsán JÁNOsSsY Lajos. Január 1-je a , polgári év" első napja, a keresztyénség előttről származó római naptárhagyomány örökségén hosszú évszázadok alakulása után vált ketté az egyházi és „vilägi” új esztendő kezdete. A kettéválásban minden bizonnyal szerepet játszott a Gergely-féle naptárreform (1582), ahogyan korábban ezt már láttuk." , Az új évi innepnek semmi evangyéliomi alapja nincs, mert Jézus e naponi körülmetéltetése ránk nézve semmi vallásos érdekkel sem bír. Ezen innep úgy látszik legujabb az egyházi innepek között, csak a 13. században nyert ez nyilvános szentesitest, az oxfordi (1222) és lyoni (1244) egyházi gyűléseken." A puszta ünnep- és liturgiatörténeti ténymegállapítás ellenére evangéliumi tartalommal lehet megtölteni ezt a napot, ill. pontosabban ezt az estét, amely szintén nem önálló ünnep, hanem január 1-je, azaz Kiskarácsony-Újév előestéje. Az Óév este önmagában való, ill. a december 31. és január 1., így két naptári év közötti másodpercének túldimenzionálása és vissza-, valamint előrevetítése önmagában véve nem keresztyén tartalom és mondanivaló. Az egyház felelőssége és lehetősége, hogy az evangélium és a megtestesülés titkának, értelmének fényében lássuk és szemléljük a múlandóságot, "§ amit nem lehet és kell ünnepelnünk, hanem csak tudomásul tudjuk venni, ill. Isten kezéből hittel vehetjük el. Kiskarácsony vagy Újév napja," Karácsony nyolcad napja, Krisztus Urunk körülmetélésének és névadásának (Lk 2,21) emlékezete, valamint a szorosan vett karácsonyi ünneplés lezárása, amit e tartalommal ültek meg reformátor eleink a liturgiatörténet és korai hitvallási irataink tanúsága szerint. Ha reformáció napjával kapcsolatban (október 31.) hangsúlyozzuk, hogy ez az egyetlen ún. nem üdvtörténeti ünnepünk, akkor Szilveszter pápa liturgikus emlékünnepe és a római pápa által a XVI. században elrendelt , polgári" új esztendő bevezetése — abban a formában, ahogyan , ünnepeljük" — többszörösen az. A múló idő vasfoga fölött való elmélkedés (vö. RÉ 283-285) kevésbé a keresztyén reménység kifejeződése, ahogyan az ,évbúcsúztató istentisztelet" letargikus merengései is kevés relevanciával bírnak. TórTH Endre az egyházi év alkalmain kívül eső ünnepek között tartja számon az Óévet és Újévet. Az Óév meghatározó gondolata az emlékezés (elmúlás, Isten 315 JANOossSY 2008, 14. Vö. Lonovics 1857, 54-57.; MAGassY 1997/1, 74.; LEEUWEN 2009, 146. Az Óév-Újév napjait a presbiteriánus D. MACLEOD sem a keresztyén (ünnepi) naptárban, hanem az egyéb napok között sorolja fel. MACLEOD 1966, 103-104. 316 Vö. MIHÁLYEI 1933, 76. 17 KuN 1855, 56. 318 Vö. JANossy 2008, 14.; Macassy 1997/I, 74. 319 Vö. BABıK 1891, 527-528.; VELLEDITS 1912, 205. w 163
