Oldal 159 [159]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV szempontból történik így, ami összességében mégis befolyásolja az egyház (istentiszteleti) életét. A környező világban már október-november táján, tehát egy javarészt más liturgikus időben kezdődik a karácsonyi készülés. Ha alaposabban megnézzük, ezek a körülmények alaposan áthatották és lopakodva átértelmezték az adventi időszakot, ami immár nem több, mint a Karácsonyra készülés négy hete a négy gyertyával. Az utólagos kihatás pedig az, hogy a , kereskedelmi karácsonyozás" tátongó és hideg űrt hagy maga mögött, és utólag gyorsan kiderül, hogy a Karácsonynak, a mi Karácsonyunknak nem volt semmilyen tartalma. Mindez összefüggésben van azzal, hogy a társadalmi ünnepkultúra átfogó módon eventizalödott, azaz ünnepeink ünnepszentelöi, ill. inkabb ünneptartö gyakorlatunkkal együtt elveszítették azt a konkrét kapcsolódási pontot, tartalmat, amit a liturgikus emlékezés által fel lehetne eleveníteni és jelenvalóvá lehetne tenni. A lényegétől megfosztott ünnep olyan, mint a kimagozott gyümölcs. Korunkban az ünnep olyan esemény (event), amit mi csinálunk magunknak. Ünneplésünket ünnepeljük. Ebből következik, hogy az ünnep szabadon definiálható, és bármi lehet ünnep, ami velünk történik, vagy amit mi csinálunk." Egyházunk december 24-i gyakorlata is felülvizsgálatra szorul. A gyermekek karácsonyaként beállított templomi event helyett újból vezessük be a gyülekezet ünnepkezdő istentiszteletét, ahol kicsinyek és nagyok, családok együtt kezdhetik énekszóval, igehallgatással, imádsággal az ünnepet. Valójában az ünneplést nem csupán Karácsonykor száműzzik a családi hajlékokba, hanem máskor is, mindeközben paraliturgikus cselekményeket teszünk az istentisztelet helyébe. Mindebből következik, hogy mára egy hosszú , fejlődési" szakasz után elmondhatjuk: nem az istentiszteleti cselekmény (liturgia) határozza meg az ünnepszentelést, hanem a liturgiához kapcsolódó, abból fakadó paraliturgikus adaptáció kezdett) önálló életbe. Pontosan a mai kor felelőssége és lehetősége, hogy fordítson a sorrenden. Saját kultúrkörünkön kívülről vannak adatok arra nézve, hogy a klasszikus értelemben vett Karácsony esti, ill. éjjeli istentiszteletek , protestáns körökben is egyre népszerűbbé" váltak az elmúlt néhány évtizedben.?" Ne feledjük sem közösségi, sem családi ünneplésünk alkalmával, hogy a megtestesülés, az önmegüresítés isteni akarata és valósága a megváltás mély titkának 290 Vö. részletesebben: BIERITZ 2008/2009, 134-139. Szintén Karácsony kapcsán vet fel hasonló gondolatokat Ember-csinálta ünnep, ünnep-csinálta ember címmel: HAFENSCHER 1998/1999, 25-32. Vö. toväbbä: Dıösı 2012, 99-115. „Az istentisztelet nem valami, amit mi »csinälunk«, nemis egy összejövetel, amit igehirdetőként »tartok«. Az istentiszteleten a Jezus neveben öszszegyűlt gyülekezet Isten rajta végzett szolgálatát ünnepli, mi, liturgusok pedig a megdicsőült Úr keze és hangja vagyunk, ki — ahogy ígérte — igénybe veszi a mi szolgálatunkat." KELLER 2016, 20-21. 21 Vö. LEEUWEN 2009, 144.
