Seite 140 [140]
OCR
5. KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR a megtestesülés ünnepét kivéve."? Furius Dionysius Philocalus 354-re datált, de 336-ból származó, római forrásokra tamaszkod6 chronographiaja (Depositio Martyrum) Valentinus keresztyén arisztokrata számára készült." A forrás elrendezése nyilvánvalóan megmutatja azt is, hogy az évkezdet, így a liturgikus év december 25-én volt Rómában ebben az időben." A téli napfordulóra, azaz a december 25-i dátumra való helyezést" általában két hipotézissel magyarázzák: 1) apologetikus-vallástörténeti (kultusztörteneti) hipotezissel;!° 2) az in. szämitäsi (kalkulációs) hipotézissel"" (Berechnungshypotese,©* computation hypothesis'®). Az első szerint Krisztus születésének (nyugati) keresztyén, ill. római ünneplésének december 25-i dátumát a vallástörténeti kontextusra adott válaszban kereshetjük és érthetjük meg. A keresztyének az adott napkultusszal kapcsolatban nem a dátumot akarták kisajátítani, hanem saját hitvallásukat megfogalmazni. A Julianus-naptár szerint a téli napfordulón!" született Mithrász 162 KLAUSER 1965, 88.; BIERITZ 2005, 49. 18 LTHK X., 1017.; MKL VL., 179.; TALLEY 1991, 85-86.; CULLMANN 1992, 18.; OHCW, 112-113.; DUCHESNE 1910, 258-259.; SZEKELY 1922, 156.; GALAMBOS 1953, 34.; RADO 1957, 34.; TAKACH— VERBENYI 1997, 16.; HAFENSCHER 1999, 142.; BARSI 1999, 90.; BoGAR 1932, 47-48.; KLAUSER 1965, 88. 164 TALLEY 1991, 80. 165 A december 25-e eredetileg római (pogány) ünnep volt, amely a téli napfordulóra esett (ma december 21-22., az antik időszámítás szerint december 25.) és erőteljesen kapcsolódott a rómaiak császárkultuszához. A legújabb kutatás szerint azonban az ünnep egyáltalán nem volt „ösi”, így — habár a fény és a világosság ősi, egyetemes szimbóluma Krisztus születésével kapcsolatban is üzenettel bír (vö. Jn 1) -— a keresztyénség és a születő egyház hit- és önvédelmi okokból , váltotta le" a napisten és a császárkultusz cirkuszi ünnepélyekkel megtartott kultuszát. Számukra nem a császár volt úr, hanem Krisztus az Úr, a világmindenség Királya, aki győzedelmeskedett a sötétség és a halál hatalma fölött. Ez a győzedelem születésével kezdődött, amikor a betlehemi éjszakában a pásztorok Isten körülragyogó dicsőségét, hatalmas és tiszta fényességét (Lk 2,8-9) látták és tapasztalták. A korai egyházban úgy vélték, hogy Keresztelő János a nyári napfordulón született (június 21-22.; vö. Szent Iván napja és éjjele: június 23., ami Keresztelő János születése ünnepének [június 24.] előestéje; az eltérés — ugyanúgy, mint fent — az antik időszámításból ered). A növekedés és csökkenés (vö. Jn 3,30) egyúttal a napforduló utáni kozmikus összefüggések által is nyilvánvalóvá lesz. Vö. RATZINGER 2002, 98.; BIERITZ 2005, 239-240.; OSKAMP-SCHUMAN 2001, 111.; BoGÁR 1932, 58-59. BOGÁR János a hivatkozott helyen megállapítja, hogy ez ,az ünnep karácsony ünnepéhez igazodott [...]." BIERITZ 2005, 190-191.; OSKAMP-SCHUMAN 2001, 120. 167 SZÉNÁSI 1999, 41. szerint: , ősi elképzelés szerint" OSKAMP—SCHUMAN 2001, 120. 168 BIERITZ 2005, 190. 16° Vagy: Calculation hypothesis. ROLL 1995, 82-83., 87-106.; ADAM 1981, 123-124. 170 MEYER-BLANCK 2011, 146. szerint a téli napforduló krisztológiai célzatú ünneplésének igénye fennállt a korban. 3 a 16 a œ 139
