Seite 135 [135]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV Ma született meg a mi Megváltónk, örvendjünk tehát, szeretteim! [...] Mert az igazságban fog téged megítélni az, aki téged irgalmában váltott meg, aki az Atyával és a Szent Lélekkel uralkodik mindörökkön örökké. Ámen. A mi Urunk és Megváltónk eljövetelekor és test szerinti megjelenésekor az angyalok égi kórusokat vezetve jelentették a pásztoroknak, mondván: Nagy örömet hirdetek nektek, ami az egész népnek szól. [...] Valóban, mint amikor a király érkezik, tisztitsäk meg az utcákat is, minden várost különféle virágokkal és díszekkel koszorúzzanak fel, hogy semmi se legyen, ami méltatlan arra, hogy a Király szeme elé kerüljön. Így most is, Krisztusnak, a béke királyának megjelenésekor, ki kell vetni a közösségből mindent, ami ártalmas. Az igazság felragyogásával tűnjék el a hazugság, semmisüljön meg a széthúzás, ragyogjon fel az egyetértés." Közben, testvérek, méltó, hogy az Úr születése napján az úri feltámadás napját is ünnepélyesen meghallgassátok. Mert ahogyan az egyszülött Isten értünk méltóztatott megszületni, ugyanúgy méltóztatott érettünk testileg megis halni, méltóztatott még fel is támadni. Ez ugyanis látogatása napja, amaz a megváltás napja." Jézus Krisztus téli napfordulóhoz kapcsolódó születésünnepének (Festum Nativitatis Domini Nostri Jesu Christi, Dies Natalis Domini"") tekintélyes történettel rendelkezik. Bop Péter megemliti, hogy Karacsony — amely elnevezést szerinte a latin incarnatio szöböl rontottak’” - és Krisztus születése idöpontjäról ,már régen veízekednek a" Krónólógufok". Felsorolja Krisztus születésének hagyományait: január 6. (pl. a napkeleti egyházak hagyománya szerint), május 20. (szerecsenek és egyiptomiak), december 25. (napnyugati egyházak), amit arra vezetnek vissza, hogy Titus Rómából hozott valamilyen írásokat, amelyekben látták ezt az időpontot."! HÖRK József szerint a Karácsonyt a IV. századtól ünneplik. Ebben az időszakban a rómaiak az idő és a szántóföldek istenének, Saturnusnak ünnepét ülték egy héten keresztül nagy vigadalmak közepette. 116 Nagy Leó pápa (440-461) beszéde az Ur sziiletése napjan (Sermo I [XXI]) EB I., 112., 116. A prédikáció idézett első és utolsó mondata a liturgikus beágyazottság jeleit mutatja: a nyitó és hangsúlyos Hodie natus est és lezaré a doxoldgia. V6. CHADWICK 2003, 116. Aranyszavü Peter (Petrus Chrysologus kb. 380-450; Ravenna püspöke, majd kb. 431-töl metropolitája) beszéde Krisztus születeseröl. EB I., 117-118. Fulgentius (V-VI. század) beszéde Krisztus kettős születéséről, az egyik örökkévaló az Atyától, a másik időbeli Szűztől (Sermo 2). EB I., 128. Barsı 1999, 89. Bop 1786, 145. Bop 1786, 147-148. 117 118 11. © 121 S DS 134
