Oldal 114 [114]
OCR
soe Az első, tiszteletet érdemlő, csodálatos ünnep tehát Krisztus testi születéséé. Mert mily csodálatos Isten alászállása a mennyből hozzánk, még inkább leereszkedése hozzánk? Mert az Úr a szolga alakját arra méltatta, hogy magával egyesítse, és aki a mindenséget magába foglalta, annak szegény Anyja volt. A második a Iheophania ünnepe, amely az elsőnél sokkal jelentősebb tartalmilag. Míg az elsőn csillag mutatta meg a megszületett Isten-Igét, addig a másodikon János kiáltja: Ímé, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! (Jn 1,29) A Keresztelő tanúsítását megerősíti a mennyből az atyai szózat: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telt (Mt 3,17). [...]! Üdvösséges szenvedésének harmadik ünnepe a feltámadás, mely gyöngyként ragyogó vérének keresztsége által életre kelti a megvilágosítottakat, akik újjászülettek vízből és Szent Lelekböl. [...] Es ez még az előző ünnepeknél is dicsőbbnek mutatkozik, mert ezen a halál által ölte meg a halált, és halhatatlan életet szerzett a halandóknak. Ám ez még mindig nem jelenti az öröm teljességét, mert a Feltámadott még mindig a földön tartózkodik. Pünkösd kegyelme nagyszerű és felülmúlja a szót, amely napokban az apostolok megkapták a Szent Lelket. A mai nap azonban, mely a mennybemenetel ünnepe, teljes egészében mindenestől beteljesíti az örömöt. Megnyitotta a fénylő egeket, és a könnyed légen mint lépcsőn lépkedett, és a földről a mennyei apszisok fölé körözött, kimondhatatlan öröm alkalmát nyújtva az összes angyali természetnek, és számunkra meglepő látványt nyújtott, amikor testünket a királyi trónra emelte.? Maga mutatott a mennyből a földnek új csillagot, az anyától szülött, aki az Atyától Szülöttként eget és földen alkotott. Születésével a csillagban az új fényt nyilatkoztatta ki Ő, aki halálakor a Nap régi fényét elfátyolozta. Az Ő születésével a fentiek új méltóságban felragyogtak, az Ő halálával a földiek új félelemmel megremegtek, az Ő feltámadásával a tanítványok új szeretetre lobbantak, az Ő mennybemenetelével megújult engedelmességgel szenvedtek.? EB II., 263-264. EB II., 264. Ismeretlen szerzőtől származó homília, amely Krisztus mennybemenetelének napját az ünnepek díszének, az Úr ünnepeinek teljességének nevezi. Ágoston beszéde Urunk megjelenésére (Vízkeresztre) 393-405 között (az elhangzás helye bizonytalan; Sermo 199). EB I., 133.
