Oldal 113 [113]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV életvitelt folytató ember önnön szabadságának fellélegzését éli át, ami nem is feltétlenül a megszokott környezetből való kimozdulást jelenti (kirándulás, szellemi művelődés, szellemi-lelki kikapcsolódás), hanem a business álszabadságának megragadását, ahol úgy tűnik, hogy az ember a két keze munkájával, tudásával, rabszolgamunkájával megszerzett pénzét, vagyonát a saját érdekében szabadon költheti el. Eközben korunk panteonjai, azaz plázái kultuszi környezetet teremtenek lenyűgöző méreteikkel, ,,titkaikkal”, a teljesseg kinälatäval, ill. pontosabban: latszataval. Civilizációs betegség egyúttal az is, hogy a vasár- és ünnepnapok relaxációval és pihenéssel egybekötött megszentelése a mindennapok ritmusának megtörésével együtt megszűnt. Az emberek tulajdonképpen előre leélik életüket, amit az ún. civilizációs betegségek sokasága, valamint középkorú, életerős vagy éppen csak nyugdíjba vonult emberek gyors halála is mutat. A boltok nyitva tartásának megszüntetése vagy korlátozása önmagában véve nem fog több embert a templomba vezetni vagy terelni, még ha a pihenéshez való jog az általános emberi jogok közé tartozik, és a jóléti szekularizált államok és törvényhozások sokkal komolyabban érvényesítik a heti általános pihenőnapot, mint ahogyan ezt a mi országunkban tapasztaljuk. Az elmúlt években is többször lehetett hallani az általános nyitvatartási tilalommal szemben, hogy az hány százalékos nemzetgazdasági bevételcsökkenést jelentene. Ugyanez az érv új állami munkaszünettel egybekötött ünnepek megalkotásával szemben is, habár lehetőség lenne az állami munkaszüneti napok, ill. ünnepek átszervezésére is. 112
