Oldal 111 [111]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV napján (szerdán) és pénteken." Magyar református őseink körében a hetenkénti pénteki böjt hosszú ideig tartotta magát." Hétköznapjainkat is húsvéti hittel és reménységgel éljük meg. Nem csupán az első keresztyének , naponkénti" közössége (vö. ApCsel 2) mutatja ezt, valamint az, hogy a hétköznapok a hét első napjához igazodnak, hanem pl. a napszaki imádságok rendje, amit ugyan már régen elhagytak atyáink, de a nap fordulópontjain, reggel (a nap kezdetén) és este (a nap végeztével) a közösségi és magánimádságok felelevenítése testvéregyházainkban az ősi eredőhöz való visszacsatolást jelenti. A napközi-napszaki imádságok gazdag anyaga és szimbolikája, valamint Krisztus szenvedésével való összekapcsolódása is mély hitvallást és tanúságtételt hordoz magában."" , A Krisztusba (Krisztus halálába és feltámadásába) keresztelkedett ember minden napja húsvét, húsvéti tartalommal bíró ünnep." Nem térhetünk ki mindezek után vasárnapjaink problémái elől. A lassan sok évtizedes múltra visszatekintő , vasárnap válsága" jelenség időközben hitéleti válsággá nőtte ki magát a legújabb korban. Megfigyelhetjük, hogy a keresztyénség két évezredes múltjában mennyit küzdöttek az Úrnapjáért, hiszen a nagy nemzedékek és korai évszázadok után gyakorlatilag rögvest elkezdődött a ,,vasárnap válsága", amikor az , Úrnapja nélkül nem létezhetünk" belső igénye és hitvallása elerőtlenedett, alábbhagyott." Meglátásom szerint a vasárnap mint Úrnapja , ereje" és jelentősége abban áll, hogy a naptár szerint hétről hétre visszatérő ünnep mindig a feltámadásra emlékeztet, de úgy, hogy hitünk új-, sőt ószövetségi üdvtörténeti hitvallását és összefüggéseit is képes hordozni és kifejezésre juttatni. A , keresztyén" vasárnap ezért több, mint bármilyen más pihenőnap vagy világnézetileg semleges munkaszüneti nap. A , vasárnap válsága" nem csupán a szabadidőként értelmezett 154 ÓÍ V., 208. Vö. CHADWICK 2003, 242. 155 Ennek kritikáját is megfogalmazta Kabai Bodor Gellért: CZEGLÉDY 1964, 59-60. Az 1707-es evangélikus Rózsahegyi Zsinat dicséri és mindenütt bevezetni javasolja Nagyböjtben a szerdai és pénteki prédikációkat , Jézus Krisztus kínszenvedéseiről; ez a szokás mindenütt behozandó, azon kijelentéssel azonban, hogy azon beszédek ne tartsanak tovább egy óránál és a munkás nép ez által az áhítatosságtól el ne idegenítessék." ZSILINSZKY 1889, 68. John WESLEY és a korai metodista gyakorlat számára is természetes és előírásszerű volt a heti kétszeri böjtölés szerdán és pénteken a korai egyház gyakorlatához híven. WESLEY 1831, 440. Személyes emlékként és tapasztalatként jegyzem meg, hogy mind apai, mind anyai ágon a heti két , böjti" nap úgy élt tovább, hogy kedden és pénteken nem főztek húst, hanem csak tésztát. Ehhez a szokáshoz különösen apai nagyanyám tartotta magát. 156 Vö. HAFENSCHER 2010, 306. 157 HAFENSCHER 1999, 131. 158 Vö. RATZINGER 2007, 87. 110
