Oldal 110 [110]
OCR
4. VASÁRNAP, ÚRNAPJA; A HÉT NAPJAI vecsernye, alkonyati istentisztelet") azáltal is kiemelkedett, hogy a napzáró könyörgés részeként minden gyertyát, fáklyát meggyújtottak (licinicon vagy lucernarium szertartása). Így hatalmas fény támadt az imádság helyén. Ez az összegyülekezés helyét betöltő és kiáradó fény húsvéti jel, szimbólum (24,4)."§ A korai keresztyének szerdan (feria quarta) és pénteken (feria quinta) b6jtöltek!" (Jézus szenvedésének kezdete, valamint Júdás árulása, pénteken az Úr halála) — ahogyan hősi erényei mellett Szókratész beszámolója szerint az ifjabb Theodosius császár is cselekedett." Ősi, hagyományos nézet szerint Krisztus keresztre feszítése a bűnbeesés napján, azaz pénteken történt." ZAVODSZKY Levente (1904) adatai szerint a XI. század előtt a szerdai és pénteki böjtölést a keleti egyházban általánosan, a nyugatiban szórványosan (pl. a bajoroknál) tartották meg. Általános kiterjesztése és egyetemes bevezetése a spanyolországi coyacai zsinaton (Concilium Coyacence), 1050-ben történt meg." A hivatkozott zsinati határozat szövege — értelmezésem szerint — mindenesetre a pénteki böjtölés általános bevezetésére utal inkább." A keresztyének rendszeres böjtölésével és imádkozásával kapcsolatban már a Didakhé VIII,1-3 (Kr.u. II. század vége)"? is tartalmaz előírásokat. Ezek szerint a keresztyének böjtölése ne essen egybe a ,képmutatókéval" (vö. Mt 6,16; a korai keresztyén irat itt minden bizonnyal a zsidókat érti), akik ,a szombat utáni második napon és ötödik napon böjtölnek". Rögvest így folytatódik a rendelkezés: ati a negyedik napon és az előkészületi napon böjtöljetek.""? A Didaszkália szerint (III. század) rendelkezése szerint: , Böjtöljetek mindig a hét negyedik 145 Vö. IVANcsó 2009, 108. 146 IVANCSÓ 2009, 104-105. 147 LEEUWEN 2009, 102. 48 , Olyan erős volt, hogy bátran tűrte a fagyot meg a hőséget is, és igen sokat böjtölt, különösen szerdánként és péntekenként. Ezt azért tette, mert arra törekedett, hogy a lehető legtökéletesebb keresztény életet éljen." ÓÍ IX., 441. 149 CHADWICK 2003, 242.; VANYÓ 2009, 143. Vö. BOGÁR 1932, 44. 150 Z AVODSZKY 1904, 25. 15 2 »Undecimo autem titulo mandamus, ut Chriftiani per omnes fexta ferias jejunent, & hora congrua cibo reficiantur, & faciant labores fuos.” MANSI 1774, 789. Vo. részletesebben: VANYO 2004, 125-130. In: ÓÍ III., 97. A napokat a szombathoz kell viszonyítani. A szövegben a zsidóknál szokásos 15! S 15: 0 hétfői és csütörtöki böjtölés helyett a Krisztus szenvedésére emlékeztető szerdai és pénteki böjtről van szó. A heti kétszeri böjt elsősorban a farizeusok körében volt gyakorlat (vö. Lk 18,12). VANY6 2004, 127. keddi és csiitortéki bojtélésrél ír. A kedd tévedés, forrásainkban a hétfői és csütörtöki böjtnapokat találjuk meg, amire a Didakhé görög szövege és magyar fordítása is egyértelműen utal. Vö. MNL I., 361-362.; LTHK III., 1189.; LOHsSE 1994, 55.; LUZ 1997, 327-329.; NWDLW, 209-210.; CHADwIcK 2003, 242. 109
