Oldal 108 [108]
OCR
4. VASÁRNAP, ÚRNAPJA; A HÉT NAPJAI donképpen csak a , Karácsony este" vagy , Szenteste" (december 24.) esetében realizálódik töredékesen, ugyanis a december 24-e délutánján tartott népünnepély-jelleggel bíró egyházi cselekményt már Karácsony részeként tartjuk, ill. tartják számon. Karácsony ünneplése általában a legvallástalanabb családi otthonokban és közösségekben is december 24-én sötétedés után, este kezdődik, ami összefonódik keresztyén (paraliturgikus) szimbólumokkal. Egyházunk ezen a ponton is a valódi ünneplést a magánszférába utalja át/vissza. A liturgikus időszemlélet számos ponton segítségünkre siethetne, pl. Nagyszombat igen nehezen követhető mai református gyakorlatát is némileg korrigálhatná. A reggeli, esti, valamint napközépi (déli) háromszori imádság (vö. Dán 6,11.14; Zsolt 55,18; napi hétszeri Isten-dicséret: Zsolt 119,164; Isten-dicséret éjfélkor: Zsolt 119,62) a nap (liturgikus) megszentelésének és tagolásának fontos tényezőivé lettek." A zsinagógai imádságok — különösképpen a Kr.u. 70 utáni időben — a templomi áldozatok , helyettesítőiként""" foghatók fel. A keresztyénségben is meglévő napi többszöri imádságot több korai forrás mutatja és igazolja." A keresztyénség is úgy éli át, úgy éli meg az időt, hogy az Isten teremtménye és Általa megszentelt lehetőség, keret a létezésre. A hétköznapok összefonódtak, összefonódnak a húsvéti karakterű vasárnappal, hiszen egyszerre emlékeztetnek a teremtés művére (pl. különösen a hetedszaki himnuszok) és Krisztus halálának időpontjaira (vö. , kisebb imaórák"). Hippolütosz (kb. 170-235)"§ Az apostoli hagyomány (Traditio Apostolica; vagy Az apostoli hagyományról, a karizmákról)? című művében előírta, hogy a keresztyén embernek napjában hétszer (felkeléskor, este lámpagyújtáskor, lefekvéskor, éjfélkor, és ha otthon volt, a nap harmadik, hatodik és kilencedik órájában) kell imádkoznia, ugyanis ez utóbbi időpontok Krisztus szenvedéséhez és halálához kapcsolódnak, arra emlékeztetnek." Forrásaink szerint a nap értelemben vesszük vagy kell vennünk. , Úgy, ahogy a próféta mondja: x)Napjában hétszer mondok dicséretet neked« [...]. Ezt a megszentelt hetes számot akkor töltjük be, ha a reggeli dicséret, a prima, a tercia, a szexta, a nóna, a vesperás és a kompletórium idején köteles szolgálatunkat elvégezzük. Mert ezekről a nappali imaórákról mondja a próféta: ) Napjában hétszer mondok dicséretet nekedc. Az éjszakai vigiliäröl ugyanez a pröfeta mondja: »Az éj kézepén is fölkelek tégeddd magasztalni« [...]. Tehát ezekben az időkben adjunk dicséretet Teremtőnknek sigazságos ítélete miattx [...], 13. a azaz: a reggeli dicseretben, a primäban, a terciäban, a szextäban, a nönäban, a vesperäsban és a kompletóriumban, és éjjel is keljünk föl magasztalására." Szent Benedek regulája 16. fejezet: RSB 1981, 100-101. A latin szöveget lásd: RSB 1981, 36. 136 OHCW, 22. 187 V6, részletesebben: OHCW, 60-62.; DoLHAI 2001, 141-142. V6. VANYO 2004, 215-222. VANYO 2004, 219-220. V6. DoLHaAl 2001, 142-143. 40 V6. SOROS 1904, 90-94.; CHADWICK 2003, 254. SI 13: æ 13: © 107
