Oldal 97 [97]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV század folyamán az , Anyaszentegyház öt parancsolata", amely első parancsa a vasár- és ünnepnapok megszentelését istentisztelettel és pihenéssel írja elő," amely gondolatot — a szombat (sabbat) és a vasárnap azonosításával együtt — a reformáció is továbbvitte, sőt később a teljes munkatilalom formájában szigorította is." A Didakhé" XIV,1 rendelkezéséből kitűnik, hogy az úrnapi összegyülekezés és az úrvacsora a kezdeti időktől fogva természetesen összetartozott." Ennek helyreállítására törekedett a reformáció is. , Az Úr napján gyűljetek egybe, törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát, előtte tegyetek bűnvallomást, hogy tiszta legyen áldozatotok."?? Antiokhiai Ignatiosz (Ignác; 1110)? magnésziaiaknak írt levele IX,1 szerint ,a keresztyének ne a szombatot tartsák, hanem éljenek az Úr napja szerint, mely napon felkélt életünk általa és halála által."" Ifjabb Plinius (kb. 62-113) Traianus császárhoz írt levelében [Plin. Epp. X (ad Traj.), XCVI.; 112 körül] a keresztyének helyzetéről és a keresztyének ügyében folytatott törvényszéki eljárásokról számol be." A keresztyénekkel kapcsolatos egyik legfontosabb vád a vasárnap megtartása volt. A jelentések szerint azonban az a legnagyobb vétkük vagy eltévelyedésük [értsd: a keresztyeneknek], hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt [stato die ante lucem"] összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az istennek hitt Krisztus tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén nem tagadják meg: ennek végeztével pedig rendszerint szétszélednek; majd ismét összejönnek, hogy 78 V6. BIERITZ 2005, 62-63. 79 LEEUWEN 2009, 40-42. 80 "Több változatban fennmaradt legkorábbi egyházi rendtartásunk a II. századból. Szövege az újkori felfedezés után 1875-ben jelent meg először. VANYó 2004, 125-130. 81 VANYÓ 2009, 138-139. 8 Of IIL, 100.; VANY6 2004, 129.; RADO 1957, 15.; MACLEOD 1966, 100.; DOLHAI 2001, 137.; MEYER-BLANCK 2011, 145. Az áldozat kifejezés mögött a Mal 1,11-14-et sejtik a kutatók. Vö. VANYÓ 2009, 139. 83 VANYÓ 2004, 223-231. Latinul: ,iuxta dominicam viventes". 85 ÓÍIII., 173. Vö. CsIKY 1895, 6.; VÁRNAGY 1999, 382.; RATZINGER 2002, 95.; VANYÓ 2004, 224. Vö. VANYÓ 2009, 142-143.; RApó 1957, 15.; RATZINGER 2007, 87.; IRGS XI., 236. 86 DCC, 3-5.; MACLEOD 1966, 100-101.; PE 1981, 355-357.; OSKAMP-SCHUMAN 2001, 103. §7 "Kiegészítés MACLEOD 1966, 101. alapján. 96
