Oldal 95 [95]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV nézve harmadik nap, a keresztyén hit és kérügma számára Krisztus halála és feltámadása egymástól elválaszthatatlan események. Az ókori, biblikus felfogás szerint a dolgok három nap alatt dőlnek el (néhány fontosabb bibliai hely: 1M6z 22,4; 2M6z 15,22; 19,11; Hés 6,2). Isten azonban negyedszer is szól Sámuelnek (1Sám 3), a tizenkét éves Jézust ,három nap múlva" találták meg szülei a Templomban (Lk 2,41kk.), Lázárt , negyednaposan" támasztja fel Jézus"" (Jn 11)." A keresztyén vasárnap a ,,teremtésbe vetett hit összhangja" is egyben, a Jézus halálát követő harmadik nap egyben a hét első napja is, amikor Isten a világosságot teremtette."? Fontos a teremtés első napjára való utalás, az ezzel való párhuzam is." Isten ezen a napon választotta szét a sötétséget és a világosságot, ,ugyanezen a napon támadt fel Krisztus, akit Saturnus napja előtt feszítettek keresztre, majd a következő napon, a Nap napján jelent meg tanítványainak [...].”°° A vasárnapot számos névvel illették." A szakirodalom alapján a jobban és kevésbé ismert elnevezések közül álljon itt egy kisebb gyűjtemény, amely egyúttal meggazdagíthatja az Úrnapja teológiai (újrajértelmezését, egyúttal segítheti a vasárnap jelentőségéért való fáradozást: az Úr napja/Úrnapja (dies Dominicus), a feltámadás napja (dies resurrectionis), az összegyülekezés napja, a fény napja (dies lucis), a teremtés (kezdetének) első napja, a nyolcadik nap, az új teremtés napja, a hét első napja, ? a Nap napja (dies Solis), ? a békesség napja (dies pacis), a kenyér napja (dies panis), a napok királynője, fejedelme, úrnője (Regina § Princeps Dierum, Dierum Domina) és Krisztus napja." Konstantin 321 márciusában vezette be az Úrnapja mint kvázi hivatalos állami, heti nyugalomnap megünneplését a napistennek szentelt napon, ami elsősorban , ítélkezési szünetet" jelentett a bíróságokon a rabszolgák felszabadításának ügyeit kivéve. A konstantini rendelet általánosságban helytelenítette a vasárnapi munkát, amennyiben az nem volt elháríthatatlan, de pl. , Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. [...] Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jn 11,24.39 57 Vö. RATZINGER 2002, 86.; RATZINGER 2007, 89-94. 58 RATZINGER 2007, 93. 59 Bop 1786, 24. 60 VANYO 2009, 142. 61 V6. KEK 1994, 248-249.; SS 2000, 79.; BIERITZ 2005, 57-58., 64-65. © V6. MACLEOD 1966, 99-100. 68 RATZINGER 2002, 87.; OHCW, 62.; BIERITZ 2004, 70-71.; LEEUWEN 2009, 40.; MEYERBLANCK 2011, 144. RAD6 1957, 16. szerint Tertullianus Ad nationes cimü müvében és az Apologeticumban használja a kifejezést, azonban amikor a keresztyénekhez szól, akkor a Dominicus dies megjelölést használja. Vö. CHADWICK 2003, 116. 64 Bop 1786, 25. 65 FÜRST 2008, 55. 94
