Page 93 [93]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV Úrnap létezéséről, jelentőségéről és hangsúlyosságáról, hiszen a gyülekezet istentiszteletének időpontjában maga a feltámadott Úr (Küriosz) jelenik meg (Jel 1,9kk.) Jánosnak a száműzetésben, Patmosz szigetén. Az úrnapi látomás nem másba, mint a mennyei istentiszteletbe engedi betekinteni az apostolt és a prófétai könyvet azóta is olvasó keresztyén gyülekezetet, embert, ami egyértelművé teszi az úrnapi-vasárnapi keresztyén istentisztelet eszkatológikus jellegét és irányultságát." Krisztus miatt császári, királyi, úri, dicsőséges és fényes nap, azaz küriaké hémera" (dies Domini vagy dies dominica)" ez a keresztyén egyház és gyülekezet számára, amit értelmezhetünk olyan napként, ami az Úré, azaz az Úrhoz tartozik, "6 amelyen az ősi prófétai tradíció szerint is az Úr eljövetelének, visszajövetelének váradalma is megfogalmazódik és nyilvánvalóvá lesz." Ne vonakodjunk eme ősi, teológiailag tartalommal töltött név felelevenítésétől és tudatos használatától, hogy a keresztyén többletet a köznyelvi és semleges vasárnaphoz képest így is tudatosítsuk. Az Úrnapja elnevezés tiszta értelmű alkalmazásától akkor se tekintsünk el, ha gyülekezeti tagjaink számára — magyar nyelvi kontextusban - ez a név azonos a XIII. századi eredetű (1264), a liturgia- és ünneptörténetben több (hivatalos) névvel illetett és a Szentháromság ünnepe utáni csütörtökön, ill. a jelenlegi magyarországi gyakorlat szerint az azt követő vasárnapra áthelyezve, nagy körmenettel és négy szabadtéri oltár felállításával megtartott római katolikus eucharisztia-ünneppel. Az ünnep eredete megmagyarázható az eucharisztia jelentőségének és a transsubstantiatio tanának liturgikus-ünnepi formába öntésével, valamint a XIII. század liturgiai következményeket szülő dogmatörténetével."§ #3 Az egyházi-liturgikus esztendő alapját képező vasárnap említett alapattitűdje a történelem során megannyiszor feledésbe merült, ill. ma is javarészt elsikkad. Az Úrnap megélése és megünneplése kulcskérdés az egyház megújulása szempontjából, ahogyan ezt a történeti tapasztalatok is mutatják. LEEUWEN 2009, 36. szerint a kifejezés , az Úr feltámadásának a napja" rövidítéséből jött létre. A szerző további magyarázattal, forrásokkal nem szolgál megállapítása alátámasztásaként. Az Úrnap a keresztyén terminológiában hitvallási jelleggel bír, hiszen az egyedüli Úrnak vallott, feltámadott Krisztust ünnepelték. Az Úr és a Krisztus is méltóságjelző, amelyek használata nem csupán teológiai, hanem vallástörténeti és politikai-közjogi jelentőséggel és következményekkel is együtt járt. A dominica dies a korabeli források szerint azt a napot jelentette, amelyen a császárkultusz évenkénti áldozatát kellett ünnepelni. Kis-Ázsiában pedig minden hónap első napját nevezték fenséges, isteni, császári, helyenként úri napnak, amelyet szintén a császárkultusznak szenteltek. Az elnevezés használata egyszerre apologetikus és kontroverz. A keresztyének teológiaikozmológiai értelemben nyilvánvalóan nem tarthatják a császárt akként uruknak, mint Krisztust, ezáltal megfogalmazódik az is, hogy nekik más(ik) Kürioszuk van. Vö. TAKÁcs 2000, 39. 16 Vö. CsIKY 1895, 3-6. 17 Vö. TAKÁCS 2000, 39. 18 Vö. MKL XIV., 568-573. 44 45 92
