Oldal 87 [87]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV sorolja magyar református liturgikánk kiemelkedő alakjai közé, habár történeti forrásaink ismeretében mindenképpen jeleskedik. Egyházi szónoklattana (1911) a maga természetességével kezeli homiletikai szempontok szerint az egyházi év jelenségét és jelentőségét az adott korszakra már magától értetődő ünnepkörökre való szűkítéssel. Mindnyájan tudjuk ezek mellett azt, hogy a keresztyén egyház, részint bizonyos egyháztörténeti események, részint bizonyos magasabb jelentőségű keresztyén gondolatok és igazságok diadalának emlékezetére, meghatározott számú ünnepeket szokott szentelni, amelyek tartósabbá teszik a hívekben a múlt iránti kegyeletet; erősítik, emelkedettségben tartják vallásos érzelmét; azért méltán befoly a tárgyválasztásra az egyházi év is, mint amelybe vannak épen osztva egyháztársadalmi életünk nevezetesebb, ünnepiesebb alkalmai. Talán mondanunk is alig kell: mennyire visszás és megbotránkoztató lenne, ha valaki, nem figyelve az alkalom természetére, husvéti egyházi beszédet tartana karácsonyi alkalommal. Könnyelmű és elvnélküli eljárás, midőn akárhány egyházi beszéd-fűzetben találhatunk ilynemű kettős ajánló-levéllel útnak eresztett dolgozatokat: , Húsvéti, pünkösti, beköszöntő stb. egyházi beszéd; közönséges alkalommal is elmondható"? Manapság gyakran hallott és hangoztatott érv, hogy mindig Advent van, mert a keresztyén egyház Krisztusra vár mindig; a gyülekezet számára mindig Pünkösd van, mert a Szentlélek vezetése alatt és erőterében élünk mindig. Továbbmenve az igazi Karácsony és az igazi Húsvét, az igazi Nagypéntek akkor van, amikor az ember igazán átéli és megérti Karácsony, Húsvét és Nagypéntek valóságát és üzenetét. Folytathatnánk a sort, de érezzük, hogy ezek az egyházi évben konkrétan megjelenő, de az ünneplő közösség gondolataiban és hitében egységet alkotó tények nem szolgálnak mentségül arra nézve, hogy ünneptelenségünket és igénytelenségünket magyarázgassuk, igazoljuk, másrészről nem jogosít fel arra sem, hogy a hittartalmakat és a közösségi ünneplést egyéni élményekhez és premisszákhoz kössük. Az ünnep ugyanis nem az emberről, hanem elsősorban és mindenek előtt Istenről szól." 184 MirgovIics 1911, 45-46. 135 A problémához lásd részletesebben: Diósi 2012, 99-115. 86
