Oldal 78 [78]
OCR
3. AZ EGYHÁZI ÉV FOGALMA ÉS ÉRTELMEZÉSE természetesen előkészületi idő vezeti be. Ez elsősorban a III-IV. században kialakult Nagyböjt s azután a VII. század óta általános Böjtelő időszaka." Az Alleluja vitathatatlanul a keresztyén istentisztelet húsvéti örömének kifejeződése. Ez a rövid, az evangélium felolvasásához kapcsolódó — eredeti formája szerint — melizmatikus proklamáció szinte észrevétlenül jeleníti meg Húsvét valóságát." Természetesen ez a felismerés és ez a tudat csak ott jelentkezhet, ahol nem szégyellik a Biblia szövegét az istentiszteleten és a keresztyén egyház liturgiai örökségének részeként használni. Az ún. , Ige egyházában", ahol az Alleluja gyakorlatilag énekeink és hitéletünk toldalékává vált, valamint már Húsvétkor sem éneklünk Alleluját, értelemszerűen rendkívül nehéz a fenti összefüggés felismerésére eljutni. Kérdés, hogy valóban mitől lesz , húsvéti" istentiszteletünk és életünk. Az 1985-ös Istentiszteleti Rendtartás szerint , az egyházi év ünnepes és ünneptelen félévre tagolódik", ,az ünnepes félév advent első vasárnapjával kezdődik." Az egyházi év ünnepei V. pont alatt a rendtartás bevezetése rövid magyarázatokkal a következő ünnepeket sorolja fel: Advent, Karácsony, Böjt, Virágvasárnap, Nagypéntek, Húsvét, Áldozócsütörtök, Pünkösd, Szentháromság-vasárnap.? Az ünneptelen félév további definíciója hiányzik, majd További ünnepek címszó alatt — az egyházi év ünnepei között — a következő ünnepeket, ill. emléknapokat találjuk: Új kenyéréért és új borért való hálaadás, Reformációi emlékünnep, Halottak napja, Óesztendő utolsó és új esztendő első napja, Évfordulók, Gyülekezeti hálaadó nap.?? CZEGLÉDY Sándor többször megjelent Liturgikájában egyrészről ismerteti, hogy a római katolikus felfogás , voltaképpen csak két ünnepkört ismer": a megtestesülését és a megváltásét. , Egyes protestáns egyházakban" - folytatja — megkülönböztetik az ünnepes és ünneptelen félévet, az elsőben — a RAvAsz László-i felosztás (1915) szerinti — karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepkört különböztetnek meg. CZEGLÉDY Sándor értékelésében mindvégig kiegyensúlyozott és körültekintő: reformátori érvek és tények segítségével óv az egyházi év elhanyagolásától, félreértelmezésétől és túlértékelésétől is." Örökérvényű, megfontolandó és önvizsgálatra indító az egykori debreceni professzor megfogalmazása és figyelmeztetése az üdvtörténeti vonatkozással nem bíró 7 GALAMBOS 1953, 85. 80 V6. RAD 1957, 114-115. Vö. tovabbä Szent Benedek regulája 15. fejezetét: RSB 1981, 35., 100. 81 IR 1985, 37. #2 IR 1985, 37-38. 53 IR 1985, 38-39. 84 CZEGLEDY 1996, 42-44. 77
