Oldal 65 [65]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV Az egyházi év és a keresztyén naptár ilyetén utólagos (at)értelmezése és egy prekoncepcióhoz való igazítása, évszakokkal való allegorikus megfeleltetése — forrásaink alapján megállapítható — népszerű gondolat volt, és változataiban mais sokak számára elfogadható, azonban egészen nyilvánvaló annak erőltetett volta, hiszen az emberiség történetének folytonosságát a keresztyén naptár, a liturgikus év folytonosságának megtörésével éri el.? A szándék és annak szimbolikus értéke észlelhető, azonban akárhogyan nézzük is ezt a felosztást, meg kell állapítanunk, hogy az nem felel meg a keresztyén egyház egyetlen naptárhagyományának sem. A legnagyobb gond természetesen az első és a második történelmi korszak egyházi évben való elhelyezésével van, hiszen a liturgikus év gyakorlatában megszilárdult lineáris üdvtörténeti vonal, azaz a Krisztus földi létezésének állomásai szerinti sorrendiség szűnik meg az egyházi év világtörténelemmel való párhuzamba állítása és összeegyeztetése kedvéért, ill. egy prekoncepció miatt. A (liturgikus) új év kezdete hosszú évszázadokon keresztül — miután a húsvéti kezdetről fokozatosan áttértek a megtestesüléstől való számításra — hagyományosan inkább a Karácsony volt, mintsem az adventi idő. Advent több esetben — ahogyan lentebb is látni fogjuk — az ünnepi listák vagy beosztások végére került (ezáltal is érthető, hogy az egyházi év utolsó vasárnapjainak mondanivalóit, utolsó időkre utaló várakozásának intencióit az adventi gondolatok között is megtaláljuk). A szakirodalom ugyan nem hangsúlyozza, de rá kell mutatnunk, hogy a fenti felosztás a római rítus zsolozsmarendjének olvasmányaival (lectionarium) hozható némi összefüggésbe. A folytatólagos bibliaolvasás (scriptura occurrens, vagy mondhatnänk lectio continudnak is) a miseben, azaz a föistentiszteleten gyakorolt periköparend mellett a zsolozsmäban, egesz pontosan a matutinumban (vigilia, virrasztäs vagy olvasmänyos imaöra), annak is anem ünnepes idöszakokban gyakorolt formájában volt jellemző és általánosan bevett. Ebben az sévközi időben" a római rítusban, így a magyar hagyományok szerint is a bibliai könyveket meghatározott rendben olvasták (fel).? A Karácsony utáni első hétköznapon Pál apostol leveleinek olvasását kezdték el, ez egészen Hetvened vasárnapig tartott. Hetvened vasárnaptól kezdve hét 33 Vö. VÁRNAGY 1999, 375. 34 V6. NWDLW, 2. Mai gyakorlatunkban természetes kapcsolépontokat fedezhetiink fel az egyházi év vége és eleje között, ami abból a történelmi tényből ered tehát, hogy az új esztendő igazából Karácsonykor kezdődött. Az Advent a nyugati egyházban a VI-VII. századtól kezd kialakulni és meggyökerezni, és az egyéb éves ciklusok, a , civil" évértelmezés meghonosodására felelt az egyházi vagy liturgikus év, ill. ciklus adventi kezdetének fokozatos megszilárdulása. Vö. továbbá: MIHÁLYEI 1933, 76.; BOGÁR 1932, 70. 35 Vö. GABLER 2008, 45. 64
