Oldal 64 [64]
OCR
3. AZ EGYHÁZI ÉV FOGALMA ÉS ÉRTELMEZÉSE Habár a nyugati és keleti egyházban, ill. liturgiacsaládokban a keresztyén ünneptörténet folyamatai párhuzamosan, ill. egymásra reflektálva történtek a kezdeti évszázadokban, a nyugati egyházban további új rétegek és ünnepek keletkeztek a további évszázadokban is (pl. Szentháromság ünnepe mint dogmatikai ünnep? a XIV. században), ahogyan — habár nem klasszikus értelemben - az ,ünnepkánon" alakulásának tanúi vagyunk mind a mai napig. A reformáció az azt megelőző törekvéseknek megfelelően e tekintetben új helyzetet teremtett, csökkentette az ünnepek számát, újabban pedig sajátos, új ünnepkánonját alakítja ki. Mindeközben szükséges megállapítanunk, hogy a reformáció egyházai a nyugati saját és sajátos ünneptörténet örökösei, folytatói és továbbéltetői. Az is tény, hogy a liturgikus év alapvető és teljes szerkezete mintegy 1500 éves múltra tekint vissza.? A kiváló svájci teológus és egyházzenész, Markus JENNY rámutatott, hogy a kötött liturgikus szövegek (ordinarium és proprium) elhagyása a klasszikus értelemben vett egyházi év jelentőségének teljes elveszitésével jart egyiitt.*° A középkori értelmezés, ill. felismerés szerint az egyházi esztendő visszatükrözi az emberiség történetét az üdvtörténet szempontjából. Ez a felfogás a következőképpen osztja szakaszokra, periódusokra az emberiség történetét, amely a liturgikus év gyakorlatában tükröződik: 1. a Hetvened vasárnaptól Húsvétig terjedő böjtelői és böjti időszak az Ádámtól Mózesig terjedő időnek felel meg a tél és a sötétség gondolatával társitva, ami jelképezte az emberiség bukásának idejét (tempus deviationis);° 2. az Advent időszaka a prófétizmus korát szimbolizálja Mózestől Jézus Krisztusig, amely az emberiség hajnala és tavasza (tempus revocationis); 3. a Húsvét ideje Krisztus földi idejét és működését öleli körül, ez a kiengesztelődés kairosza, az emberiség nyara vagy nappala (tempus reconciliationis); 4. a Pünkösd korszaka, az Úr mennybemenetele utáni időszak tulajdonképpen a mi időnk, a földön, az örök haza felé zarándokló egyházé, amely az ősz és az alkonyat hangulatát hordozza magán (tempus peregrinationis).? 28 RADpó 1957, 12-13.; BARsi 1999, 117. 2 Vö. HAFENSCHER 2010, 297. 30 JENNY 1968, 14. 31 A bibliaolvasás újrakezdésének ténye alapján egyesek feltételezik, hogy Hetvened vasárnapot az egyházi év kezdeteként is felfogták. Az időszak kezdete nagyjából egybeesik a Julius Caesar előtti naptár évkezdetével (március 1.). Kérdés, hogy a nagy idői intervallum ellenére hogyan igazolható e két tény összefüggése. Vö. GALAMBOS 1953, 85. 52 BÁLINT 1938, 89.; VÁRNAGY 1999, 375. A jelen munka Mellékletében található szöveggyűjteményben pl. Káldi Györgynél találunk hasonló gondolatokat. 63
