Seite 63 [63]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV tételekkel és szövegekkel kezdődtek, ? ahogyan ezt a (magyar) protestáns szertartási és egyéb énekeskönyvek mint liturgikus, ill. liturgiában használt könyvek is átvették. Az Advent idejével kezdődő egységes liturgikus évszemlélet gyökerei a kutatás szerint a XIII. századból eredeztethetőek.? Az egyházi esztendő ünnepei (ferie; temporale) és ünnepkörei bonyolult, egymásra épülő folyamatok, történelmi és teológiai reflexiók következtében évszázadok alatt fixálódtak és alakultak ki. Összefoglalva és nagy vonalakban megállapíthatjuk, hogy a vasárnap (Úrnapja),?" valamint a nagyünnepek mint az Úr ünnepei — az egyházi esztendő , tartóoszlopaiként" és hierarchikus csomópontjaiként — a Kr.u. I-V. században nyerték el végleges helyüket, az V-VIII. század pedig gyakorlatilag az ünnepkörök egész rendszerének kialakulását hozta el.” év kezdetének tekintsék. Létrejött tehát egy választóvonal: ezzel a vasárnappal új egyházi év kezdődött, a megelőző pedig bezárta a régit." LEEUWEN 2009, 137. A VII. századi római lekcionáriumok még Karácsonyt tekintik a , liturgikus év" (avagy az év) kezdetének, az adventi olvasmányokat a listák végén találhatjuk. NWDLYW, 2. Vö. MIHÄLYFI 1933, 76.; GALAMBOS 1953, 33-34.; VÁRNAGY 1999, 373.; OSKAMP-SCHUMAN 2001, 121. Magyar református kontextusban 1806-ban igazították az énekeskönyvet a polgári év időrendjéhez (Újévtől, Óévig). Vö. részletesen: PAP 2011h. A történeti rendet tulajdonképpen az 1948-as énekeskönyv sem állította helyre. Remélhetően a készülő új református énekeskönyv visszatér a történelmi hagyományokhoz. Vö. GALAMBOS 1953, 33. , [...] csak a középkor végétől vált általános szokássá az egyházi évet mai módján, Advent első vasárnapjától számitani." BOGÁR 1932, 70. „A heti ciklikus ünnepgondolkodás vasárnapban, a feltámadás napjában éri el a csúcsát. Az éves ciklikus program, amely az üdvtörténet eseményeit dolgozza fel és jeleníti meg, a húsvétban ér célhoz és nyeri el értelmét. Az egyházi év feladata, hogy minden eszközével — a többi ünneppel, az ünnepeket előkészítő és lezáró folyamatokkal - erről a húsvéti valóságról tanúskodjék." HAFENSCHER 2010, 306. 27 Vö. BIERITZ 2004, 73-77.; BIERITZ 2005, 52-55.; HAFENSCHER 2010, 308.; BARSI 1999, 15-17.; RADpó 1957, 9-13.; KLAUSER 1965, 14. Meglátásom szerint alapvetően két század kontextusát tekinthetjük a reformáció előtti egyház- és liturgiatörténet fordulópontjának. Ezek: kb. a VIII. és a XIII. század. A liturgikus szokások, az istentiszteleti rendek, elemek különféleképpen terjedtek el, honosodtak meg, így az összetevők vizsgálata természetszerűleg csak konkrétan és egyedileg lehetséges. Azonban annyi megállapítható, hogy a korai protestáns, így az első századok magyar reformációjának gyakorlata — tudva vagy tudatlanul — a VIII-X. század általunk ismert keresztyén istentiszteleti gyakorlatához, állapotához hasonlítható leginkább a megfelelő korrektúrák figyelembevételével. A reformáció a legtöbb vitát a megelőző évszázadok tanfejlődésével és istentiszteleti gyakorlatával folytatta. s Az Eucharisztia százada a XIII. század, a mindent felforgató és a Jézus történeti létezését és a szentmisét is tagadó eretnekségek ellen magánkinyilatkoztatás alapján IV. Orbán pápa rendeletével a legnagyobb Oltériszentség-ünnep, az Urnap sziiletését érte meg”. RADO 1957, 13. Az ünnep bevezetésére tudvalevőleg 1264-ben került sor. LoNovics 1857, 262-270.; BOGÁR 1932, 62-63.; RApó 1957, 136.; KLAUSER 1965, 136-137.; MIHÁLYI 1980, 196.; BARsi 1999, 118-119.; TORÔK 2000, 75-76.; BIERITZ 2005, 163-166. 62
