Seite 60 [60]
OCR
3. AZ EGYHÁZI ÉV FOGALMA ÉS ÉRTELMEZÉSE Húsvét és a húsvéti titok (paschale mysterium)," hiszen Húsvét időpontjától függ a Vizkereszt utáni vasárnapok száma, a vízkereszti idő hossza, valamint túlnyomórészt a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok száma és időszak hossza is. Habár a Húsvéttól függő rendezőelv némi nehézséget von maga után, de látnunk kell, hogy (1) nem az emberi kényelem vagy gondolkozás van a naptárrendezés hátterében, hanem Krisztus és a húsvéti titok teológiája és releváns üzenete; (2) semmilyen átrendezés — ahogyan lentebb látni fogjuk — nem tudja végső értelemben megszüntetni vagy eltörölni a változó időszakok »problémajat”.’ Az egyházi esztendő kifejezi, hogy az idő ura nem az ember, hanem az idő és így a létezés Ura a Szentháromság Isten. A liturgikus év egyik legfontosabb tanúságtételünk és tanítónk Isten teremtő, megváltó és megszentelő művéről. A nap, a hét, a hónap, az esztendő mint a liturgikus ünneplés kerete megtestesíti és ,prédikálja" Isten művét. Az Úr bír ez egész földdel, az Úré minden, a teremtés 6-1 napja, valamint a liturgikus év csúcspontja, a Nagyhét teológiai távlata és a Húsvét hete is erről beszél. Isten az Általa keretként adott és teremtett időben, a történelmi időben cselekedett, az idő teljességében küldte el az Atya az Ő Fiát, Krisztust (vö. Gal 4,4-5). Ebben a történelmi időben vitte végbe Izráel kiválasztását, megszabadítását, megszentelését, ahogyan Krisztusban, a testté lett Ige által (vö. Jn 1,14) ekként cselekedetett velünk. Az ünnep mint - eredeti értelme szerint — "szent nap" Istennek fenntartott, Istennek szentelt, Isten valóságos, történelmi tetteire való időben és az istentisztelet idejében való emlékezés, ami jelenvalóvá teszi Isten tetteit és akaratát." váltságmű isteni drámája — a kegyelmi eszközökből élő, imádkozó egyház személyes átélésére — jelenvalóvá lesz." JÁNossY 2008, 7. Vö. HAFENSCHER 2010, 308. § "Vö. BARSI 1999, 10-17. »A liturgikus év, ez a folyamatos ünneplés nem mesterséges tákolmány, nem előre meghatározott tervek szerint bontakozott ki, hanem természetes fejlődés eredménye. A húsvéti esemény heti ünnepléséből alakult ki az idők folyamán. Következőleg a liturgikus évnek szíve-lelke Krisztusnak, az emberiség főpapjának húsvétja. Ez ott lüktet az Egyház liturgikus életében. Ez ad értelmet és istentiszteleti, valamint megszentelő értéket az ünneplésnek. Egyben ez egybefogó eredje is. Vagyis a liturgikus év nem összefüggéstelen egyvelege az ünnepeknek, hanem a húsvét a rendező elve." MIHÁLYI 1980, 184. 7 Vö. HAFENSCHER 2010, 308-309. 8 V6. HAFENSCHER 2010, 305. ° ZAIcz 2006, 888-889. 10 V6. HAFENSCHER 2010, 302-303.
