Oldal 52 [52]
OCR
2. ÁGENDAREFORM ÉS EGYHÁZI ÉV és kiemelkedően sürgető kérdés a keresztyén egyház, annak nyugati része által évszázadokon keresztül kiérlelt és finomított egyházi év valóságával való szembesülés." Értelemszerűen ide tartozik a teológiai alapelv által is hangsúlyozott igény, hogy szükség van az ünnepeink liturgikumával való beható foglalkozásra is." Az egyházi év kapcsán többről van szó, mint a három , nagyünnep" további kontextustalan ünnepléséről, vagy arról, hogy bizonyos okoknál fogva egyes kedvenc", alapvetően a szentimentalizmusra okot adó időszakokat (pl. Advent és Karácsony) a gyakorlat szintjén továbbra is előnyben részesítsünk és megkülönböztessünk, ahogyan eddig tettük. A köztes, mintegy lógó időket pedig szabad tetszésünk szerint töltögessük meg a saját magunk által fontosnak tartott társadalmi, politikai, szubjektív hitvilágból fakadó témákkal és mondanivalókkal." RAvAsz László régóta figyelmezteti a kötött textusokat, a perikópákat elvető, a szabad textusválasztás gyakorlatát valló református egyház lelkészeit, hogy az istentiszteleten jöjjön létre egyfajta szellemi egység, az üdvtörténet és az üdvrend idői vetülete a prédikátor kötelességévé teszi az egész évre szóló ,igehirdetői terv""" készítését," ahogyan Homiletikájában részletesen foglalkozott az egyházi év egyes időszakaival."" Sajnos nem egy példa van arra, amikor az igehirdetői terv nem több, mint valamilyen teológiai prekoncepció, amely szinte semmilyen kapcsolatban nincs az egyházi év szakaszaival és örökérvényű mondanivalóival." Az egyházi év által kifejezett összefüggésrendszer több, mint az egyre szaporodó tematikus vagy témavasárnapok sorozata vagy jelensége, amely az istentisztelet alkotórészeit csak a saját, kiválasztott téma vonatkozásában tudja értelmezni és a témának alárendelni (sok esetben még a bibliai textust is!). E ponton is nyilvánvalóvá válik, hogy református tradíciónk szellemi, hitbeli és spirituális deficitje szorosan összefügg.?? Kérdés, hogy lelkészeink és teológusaink miért nem akarnak vagy miért nem képesek tudomásul venni, hogy az ismétlés és a visszatérés fontos lélektani tényező, biztonságot és otthonérzést teremt, és nem csupán a pedagógiában, 7% V6. RKT 2010, 32-33. JANossy Lajos munkassagabdl kivilaglik, hogy ,,[a] liturgiara és az igehirdetésre egyaránt készülnie kell a szolgálattevőnek, hogy személye ne legyen akadálya az ünnepet szerző Úr munkásságának." (Ifj. Hafenscher Károly előszava) JANossy 2008, 4. 77 Vö. RKT 2010, 33. ,[...] a kultusz nem lehet tetszés szerinti [...]." RATZINGER 2002, 19. 78 Vö. BOGÁR 1932, 139-161. 7 IR1950, 14. 80 Ravasz 1915, 353-367. 81 V6. FEKETE 2012b, 160-161. A tradicié értelmezéséhez lasd: BEKEs1 2013, 75-78. A liturgikus teoldgia vagy a liturgia teológiája hiányáról részletesebben értekeztem, vö. PAP 2012/2013, 353-364.
