Seite 51 [51]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV egyértelműen különböző irányzata számára." De ugyanígy figyelnünk kell a II. Vatikáni Zsinat Liturgikus Konstitúciójára, valamint az azt követő liturgikus fejleményekre is, hiszen a húsvéti titok genuin keresztyén valóságának, valamint a mennyei és a földi istentisztelet összetartozásának erőteljes és nyomatékos hangsúlyozásából indul ki a liturgiáról való gondolkodás. A liturgikus év megtartásának, valamint Krisztus ünneplésének alapja az Úrnapja. Csak a vasárnap mint húsvéti misztérium megünneplésének valóságából indulhat ki, abból táplálkozhat a liturgikus év egésze." A vasárnap elsőbbségének újbóli érvényre juttatásáért küzdött már X. Piusz is." Ezt az ősi keresztyén felismerést és hitvallást hangsúlyozzuk mi is, hiszen a hét első napjának minden időszakban, élethelyzetben, politikai miliőben méltó megünneplése a keresztyének húsvéti hitének félreismerhetetlen jelzője e vilagban.” Történeti előzményekre hivatkozva és az ellenhatások, túlzott viszszacsapások következményeit szemléltetve rendkívül találóan és képszerűen jellemzi ZALATNAY István saját korunkat, ill. legutóbbi korszakunkat, amikor nemrégiben a következőket fogalmazta meg az egyházi év (magyar) református adaptációjának történetével kapcsolatban: A kóros túltápláltság helyett most a beteges alultápláltság veszélye fenyeget. Istentiszteleteink hagyomány-, szokás-, érzés, képszegénnyé váltak: az egész istentiszteleti élet és maguk az ünnepek is. Ez tette indokolttá az elmúlt évtizedekben az egyházi év és az ünnepek újragondolását. Nem véletlen, hogy az 1985-ös új ágendában számos új — és régi új — gondolat mellett új(ra felfedezett) ünnepek is megjelentek." Az egyházi év olyan meder," amely nem tetszőleges, hanem egészen konkrét tartalmakat hordoz, ill. azokat kellene hordoznia. Álláspontom szerint ma égető 9 A liturgikus naptár korai fejlődésével kapcsolatban Ih. KLAUSER szintén azt állapítja meg, hogy Kr.u. 800 előtt a Húsvét és az Úrnapja határozta meg és járta át a keresztyén kalendáriumot, istentiszteletet, gondolkodást. A nevezett időpontra a keresztyén ünnepkánon elsődleges rétegeinek kialakulása és megszilárdulása végbement, az idővel egyre szaporodó ünnepek ellensúlyozták és tompították a korábbi egyensúlyt. Vö. KLAUSER 1965, 92-93. A reformáció szintén a keresztyén ünnepkánon elsődleges rétegeihez kívánt visszatérni, hogy megteremtse, helyreállítsa a megbomlott egyensúlyt. J. H. A. Ebrard XIX. századi liturgus gondolkodása számára a vasárnap szintén elsőbbséggel bír. BASCHERA 2013, 59. ” $S 2000, 47-49., 78-81.; Vö. BopA 1975, 213-223.; VÁRNAGY 1999, 375.; KLAUSER 1965, 92-93. 71 MIHALYFI 1933, 80-81.; MIHALYI 1980, 143-144. A vasárnap megszentelésével foglalkozik pl. egyházunk hivatalos lapjában: FEKETE 2011a, 1. Fontos az egyház minél szélesebb közösségének megszólítása és tanítása a lehető legtöbb fórumon. Én magam 2010-2011-ben ezért írtam rövid ünneptörténeti írásokat. Talán érdemes lenne állandó rovatot indítani a liturgikus élet kérdéseinek feldolgozása és bemutatása céljából. 73 ZALATNAY 2012, 46. 74 FEKETE 2011, 43-44.
