OCR
AZ EGYHÁZI ÉV hitvallásával tanúvallomást tevő egyházi év és általában véve az egyház istentisztelete hasonló figyelmet és gondosságot? Az 1977-es liturgikai és liturgiatörténeti tanulmányi anyag nagy problémája egyrészről az, hogy izoláltan kezeli az egyes témákat, másrészről a magyar református liturgiatörténetet valójában csak az ágendák vázlatos ismertetésének segítségével próbálja felvázolni és bemutatni." Az ágenda a konkrét lelkészi teendőket foglalta össze, éppen ezért az ágendákban és az ágenda típusú kiadványokban egészen a XVIII. század végén történő szórványos jelentkezéstől eltekintve a XIX. század második feléig pl. éneklésre utaló bejegyzések nincsenek vagy alig vannak."" Ugyanígy nem lehet az egyházi év magyar református történetét a lelkészi teendők összefoglalásaként értendő ágendák vagy kiságendák, "" ill. zsinatok alapján megírni és behatárolni. A zsinatok végzései inkább csak az egyházi év sarokpontjait, tartóoszlopait jelölték ki, amelyekhez az evangéliumi hitű és szellemű kultusz is ragaszkodni kívánt. Az általában úrvacsorával tartott nagyobb ünnepek listája mellett a zsinati határozatokban nem találunk részletezést az egyházi év ünnepköreire, egyes vasár- és ünnepnapjaira vonatkoztatva. Ugyanez igaz homiletika tankönyveinkre is, amelyek az egyes nagyobb ünnepi időszakok, ill. az egyházi év sarokpontjainak homiletikumát, üzenetét fogalmazzák meg. Ezek sem tekinthetők abszolút értelemben vett, részletezett ünneplistáknak, éppen ezért csak meghatározott következtetések levonására alkalmasak. TÓTH Ferenc tankönyve (1814) szerint: Ádvent Innepe; Karátsonyi Predikátziók; Ujj Efztendői Predikátzió; Nagy Pénteki Predikátzió; Husvét’ Innepe; Kristus’ Mennybemenetele Innepe; Pünkösti Predikatziök.°® Kun Bertalan (23. $. II. Az innepi beszédek egyenkent, vagy különösen.°) szerint (1855): Adventi beszed; Karácsonyi beszéd; Új évi beszéd; Bőjti, s nagy-pénteki beszéd; Húsvéti beszéd; 55 Az ünnepek kérdését a XVII. században Martonfalvi György prédikációjának ismertetésével rendezi el. BARTHA 1977, 188. A még élő kortársak, akik többé-kevésbé részt vettek az 19681985 közötti munkálatokban, arról számolnak be, hogy a megírt és leadott tanulmányok és ezek tudományos eredményei teljesen elsikkadtak a végeredményekben, és az 1977-es kiadvány tulajdonképpen torzó. Az âgendäk — mint a lelkészi teendők szabályozói vagy normái — akkor utalnak vagy utalhatnak az éneklésre, amikor ez valamilyen lelkészi teendővel vagy mozgással (pl. a szószékből, katedrából az úrasztalához vonulás) érintkezett, de ez az utalás sem feltétlenül konzekvens. Régi, több évszázados panasz, hogy a lelkészek csak a már elkezdődött szertartás alatt, a tanítás, prédikáció előtt közvetlenül érkeznek meg a templomba, tehát nem vesznek részt az istentisztelet egészén. Vö. CZEGLÉDY 1967, 376.; FEKETE 2009, 138.; FEKETE 2011b, 71-75.; PAP 2011n, 450-453.; Pap 2015, 122-169. 57 A kérdéshez lasd: CZEGLEDY 1967, 355-357., 376-389.; FEKETE 2009, 131-140.; FEKETE 2009a, 7-9., 20-27.; FEKETE 2011c, 153-179.; Pap 2011n, 450-453.; Pap 2012f, 13-16. 588 TOTH 1814, 118-126. V6. FEKETE 1999/2000, 461-462. 59 Kun 1855, 53-69. 46