Seite 41 [41]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV használt mértékadó monográfia is megállapítja —, ennek későbbi követői állították, hogy az , ész nem igényel kiegészítést a múltból."" Saját hagyományainkból táplálkozva azonban soha nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az egyház katolicitása mellett az istentisztelet kozmikus dimenziójátis tudatosítsuk magunkban: az istentisztelet soha nem az ember által teremtett, , csinált" térben, egy saját maga által létrehozott világban vagy saját maga által megteremtett és biztosított időben megy végbe. A tér és az idő mint életünk és istentiszteletünk kerete, helye Isten teremtménye és adománya, éppen ezért nem korlátozódik és korlátozható csupán a konkrétan tapasztalt térre és időre, hanem annál több: , kozmikus realitás".? Az istentisztelet nem az önmagába bezárkózó immanencia világa, hanem a transzcendenciára kinyíló és az előtt, tehát önmagát nem saját erőből meghaladni képes feltárulkozó valóság, mennyeiek, földiek és földalattiak együttes hódolata (vö. Fil 2,10). A mennyei és földi istentisztelet nem csupán a Jelenések könyvében, hanem mindig összekapcsolódik.? A keresztyénség teljességének, távlatainak megértéséhez elengedhetetlen az itt tárgyalt két dimenzió újbóli felfedezése és komolyan vétele." A Generális Konvent Liturgiai Bizottságának feladatai és célkitűzései között szerepel 2004-től folyamatosan — számos más témakör mellett — az egyházi év hangsúlyossá tétele elméleti és gyakorlati szinten. A bizottsági munka egyik tételmondata szerint: , Az egyházi évkörnek jobban kell érvényesülnie a liturgiai szemléletiinkben, mint eddig.”® A megfogalmazás az egyházi év kérdéséhez és az ehhez a keresztyén idő- és ünnepértelmezési hagyományhoz való viszonyulásunk újbóli keresztyén-reformátori tisztázását foglalja magában, ahogyan ez a folyamat nyugat-európai református testvéregyházainkban a maga természetességével már korábban végbement.?é Mindennek hátterében az egyházat körbevevő világ változásaival is számolnunk kell: az idő egybefolyó strukturálatlanságával, a klasszikus értékek és tartalmak kiüresedésével, valamint azzal az élethelyzettel, amelyben az a A hagyomány és liturgia kapcsolatával kapcsolatban lásd részletesebben: MCGRATH 1995, 181-184. , A radikális tradíció szakadás mindig a szentek egyességéből való kiszakadás is, amely a szekta legbiztosabb ismérve. Óvnám református egyházunkat, hogy jól érezze magát egy viszonylag népes szekta pozíciójában. Ennek csak egy gyakorlati ellenszere van, ha a liturgiában és a teológiában a komplementáris szemléletre törekszünk." Szűcs 2012, 110. 22 RATZINGER 2002, 84., 136. 23 Vö. RATZINGER 2002, 63-64., 83-85.; Szűcs 2012, 110. 24 Vö. RATZINGER 2002, 91. 35 FEKETE 2008, 24.; RKT 2010, 40. Vö. pl. a hollandiai református-protestáns hagyomány vonatkozásában: OSKAMP-SCHUMAN 2001, 99-123.; BERNARD—OSKAMP 2002, 115-129. 40
