Oldal 33 [33]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV lectio continua alapján), "? valamint az istentisztelet előtt vagy után folytatólagos bibliaolvasással is." A perikópa, ill. postillázás kérdése összefügg és kölcsönhatásban létezik az egyházi évvel, valamint az egyházzenei gyakorlattal. Az egyházi év gyakorlata, valamint az egyházzenei örökség elhalványulása, a lelkészi identitás átformálódása és a kántori tisztség lecsúszása párhuzamosan, egymást feltételezve ment végbe." Megújulásunk e folyamatok újbóli megfordításától és a kölcsönös, együttes felelősségvállalástól is függ." Értelemszerűen a hosszú hithagyományozódás kihatással volt a prédikációs irodalomra, de ugyanigy az enekkölteszetre, söt a gazdag egyhäzzenei hagyományokkal rendelkező egyházakban és országokban az egyházzenére is, amely adaptálása akkor töltheti be igazán eredeti célját, mármint a bizonyságtételtanúságtétel feladatát, ha egyazon valódi forráshoz kapcsolódhat (vissza). Az egyházzene szerepének értékelése és értelmezése is csak ebben a keretben történhet, ugyanis az egyházzene pontosan úgy, mint a prédikáció nem kontextustalan." Széteső vagy már éppenséggel szétesett, mindent szétziláló világunkban mindennél nagyobb szükség van arra a szilárd alapra és örökségre, amit az előttünk járó nemzedékek hite és hitvallása hagyott ránk. HÖRK József mind a református viszonylagos, az , illető liturgus 6nkényére” bízott istentiszteleti bibliaolvasást és textusfelvételt, valamint az évszázadokon keresztül változatlan, ,nem mindig alkalmas, válogatott szakaszok, az úgynevezett perikopák" evangélikus egyházban bevett uralmát egyaránt hibásnak tartja." [A perikópák] megmentik őt lértsd: a lelkészt] a textusválasztás kínjaitól és azon megkisértetéstől, hogy bizonyos kedves gondolatokat s kedvencz szentírásbeli hea Mennybemenetel folytatäsakent - pl. az ApCsel 1,12-26. F. VARGA 1916, 232-234. A Pünkösd utáni kedden az ApCsel 2,22-47. F. VARGA 1916, 248-250. 4 V6. ZOVANYI 1977a, 326-327.; CZEGLEDY 1990, 143-145. 46 V6. LAszL6 1993, 48.; KÔNYVES TÔTH 1855, 88-90.; 216-218. KOnyves TOTH Mihaly itt hivatkozott feljegyzései is azt mutatjak, hogy az ő korában Debrecenben a hét adott napjain felváltva magyarázták az Ó- és Újszövetséget, miközben a prédikátorok is váltották egymást: ott folytatták, ahol az előző abbahagyta. Az egész Biblia magyarázata hat esztendeig tartott. Révész Imre is megemlíti ezt a debreceni gyakorlatot, egyúttal hozzáfűzi, hogy az Ószövetség egyszeri végigmagyarázása alatt az újszövetségi könyvek magyarázatával körülbelül háromszor végeznek. RÉVÉSZ 1859, 356. 7 V6. Pap 2005a, 3-24.; Pap 2006b, 75-85.; PAP 2006/2007, 57-74.; PAP 2008a, 354-371.; PAP 2008/2009a, 441-460.; PAP 2011h, 293-336.; PAP 2014, 190-197. ‘8 V6. KARASSZON 2008,121-139.; Pap 2001/2002, 501-507.; Pap 2006a, 315-327. 1 Vö. PÁSZTOR 2006, 160. 50 HÖRK 1882, 122-123. 32
