Oldal 29 [29]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV valamint a zsidó és keresztyén liturgikus hagyományból táplálkozó ünnepértelmező zsoltárok teljesen elhallgatnak a sablonos, teológiai összefüggéseket felismerni képtelen, szavak és nem kontextusok keresésén alapuló , énekválasztás" következtében? — az ún. , Ige egyházában"."" Térjünk azonban vissza a korábban felvetettekhez, és vizsgáljuk meg röviden Luther gyakorlatát! Wittenbergben minden vasár- és ünnepnap, valamint minden hétköznap több istentisztelet volt, ?" ahol — a résztvevők számától és összetételétől függetlenül — lehetőség és kötelesség volt az igehirdetés." A hétköznapi reggeli (hajnali) és esti istentiszteleteken egyfajta folytatólagos, a hét napjaira elosztott rendszer szerint bibliaolvasás (lectio continua) és magyarázat" folyt, ami a gyülekezet egészének hitbeli oktatását is szolgálta. A vasár- és ünnepnapi istentiszteleteken pedig felváltva prédikált az adott alkalomhoz kötődő bibliai szakaszokról: a kora reggeli istentiszteleten az epistoláról, a főistentiszteleten az evangéliumról, a délutáni istentiszteleten (vespera) folytatólagosan ószövetségi szakaszról.?? Semmiféle egyoldalúsággal nem lehet vádolni. 23° V6. FEKETE 1997a, 15-17.; FEKETE 2000b, 140-145. A fenti két fejezetben targyalt problémakhoz lasd Karasszon Dezsé tovabbvivé gondolatait, vo. in: Kis 2012, 113-121. Reggeli imaóra 4 vagy 5 órakor, esti 5 vagy 6 órakor, valamint déli igény szerint ebéd után. BIERITZ 2004, 618-619. »Es ha aztan az ilyen naponkénti istentiszteleteken nem is jelenhetnék meg az egész gyiilekezet, a papok és növendékek, s főkép ez utóbbiak, mégis tartsák meg azokat, mivel csak így lehet belőlük jó prédikátorokat és lelkipásztorokat reményleni. S arra kell őket inteni, hogy ezt önként, nem kényszerítésből s kelletlenül, sem ideig vagy örökkévaló jutalom reményében tegyék, hanem egyedül az Isten dicsőségére s felebarátjaik javára." LUTHER 1523, 62. Joggal várja el és reméli Luther, hogy ezek később az imádsággal, a liturgiával való szoros kapcsolat következtében jó prédikátorok és lelkipásztorok lesznek. Vö. BIERITZ 2004, 619. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a lectio continua a szó eredeti értelmében folytatólagos (istentiszteleti) felolvasást jelent. A lectio continua önmagában véve még nem textusválasztási vagy prédikációs módszer, hanem a lectio continua alapján is lehet prédikálni. Ez a fogalmi tisztázás különösen fontos jelenlegi egyházi párbeszédeink és vitáink vonatkozásában, valamint arra tekintettel, hogy a Biblia felolvasása mai egyházi és istentiszteleti gyakorlatunkban valójában teljesen marginalizálódott jelenség. Pedig: , Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van." (Jel 1,3) 28 V6. LUTHER 1523, 55-64.; LUTHER 1526, 433-488.; BIERITZ 2004, 622.; BIERITZ 2005, 66-67.; HAFENSCHER 2010/2011, 146-147.; BENKÖ 2010, 164.; HAFENSCHER 2012, 172-176., 181-182. Reggel az evangéliumról, délután pedig az epistoláról prédikálhat a lelkész, de választhat egy vagy két (bibliai) könyvet is, amit hasznosnak vél. Másutt azt írja Luther, hogy minden nap tartsanak tanítást (lectzen): reggel az Ó- vagy Újtestamentumból, este is ugyanígy. A hétköznap kora reggeli istentiszteleten ajánlja az Ószövetség folyamatos és folytatólagos olvasását: a lelkész vegyen egy vagy két fejezetet vagy akár egy felet, amíg végére nem ér az olvasásnak, majd a felolvasott szakaszt magyarázni is szükséges. Miután befejezte az egyiket, folytassa egy másik könyvvel. Esténként hasonló módon az Újszövetség olvasását és magyarázását ajánlja Luther (vasárnaponként a mise epistoláját). Megfigyelhető, hogy több írásában foglalkozik a 28
