Oldal 17 [17]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV gyülekezet életébe is beszivárgott: sorozatban lehet hallani az adventi idő előtti karácsonyváró rendezvényekről, a mennyiségileg megnyújtott előkészületi időről, majd utána a keserű tapasztalásról, miszerint minden sikerült, csak éppen az ünnep maradt el.? Másrészről megállapíthatjuk azt is, hogy vízválasztón vagyunk, ha még nem léptünk túl azon a jól körvonalazható határvonalon, ami az egyház és az egyénieskedő, szubjektív, beszűkült szellemi értékrendet követő szektásodás között húzódik meg.? Kérdés, hogy egy , új egyház" vagy egy új vallási közösség születésének óráit éljük-e át mostanság. Egyháztörténeti tény, hogy a lex credendi és a lex orandi kényes egymásrautaltságát és összefüggését nem lehet , büntetlenül" megbontani, ? ugyanis a forma nem a tartalom szabadon lecserélhető kerete vagy kísérőeleme. [...] a format nem lehet a tradíció tartalmához megválasztani, ugyanis a forma magából a tradícióból ered. Ráadásul a tradíció és a forma nem egyirányú kapcsolat, melyben a forma pusztán közvetítő szerepet játszik a tartalom átadásában, nem ruha, nem karneváli kosztüm, amelyet divatok és korok szerint válogatunk, és válogatás után ráöltünk a tradicionális tartalmakra. [...] A tradícióban már benne foglaltatik a forma is. [...] A forma nem külsősége a tradíciónak, hanem belső fogantatása." Úgy tűnik, hogy a római katolikus egyházban évtizedek óta nyilvánvaló folyamatok félreérthetetlen párhuzama valósul meg egyházunkban is: az egyházvezetés — ki tudja, hogy pontosan milyen szándékból - egyre nyíltabban a formátlanság önkénye felé nyitott? és a hitvallástalanság irányában elkötelezett MIHÁLYI Gilbert már a "70-es évek végén az alábbi figyelmeztető sorokat fogalmazta meg, amit azóta már Magyarországon is ekként élünk át és tapasztalunk meg. , Valóban hármas advent van: a történelmi, a jelenben itt és most történő és az eszkatologikus Úrjövet. A híveket továbbá kellően elő kell készíteni arra, hogy ebben a szekularizált világban bensőségesen megélhessék az adventi időszak hármas vonatkozásának szellemét. Az üzleti, kereskedői világ ugyanis — legalábbis itt az Egyesült Államokban — már annyira korán kezdi a karácsonyi vásárt és ezzel összefüggően a karácsonyi hangulatkeltést, de maguk a plébániák egyletei is annyira túl korán rendezik karácsonyi ünnepségeiket, hogy megzavarják az advent liturgikus szellemét, és mire megérkezik karácsony, már szinte túl vagyunk töltekezve az ünnep (nem vallásos, hanem teljesen evilági) hangulatával." MIHÁLYI 1980, 195. 2 Vö. Szűcs 2012, 110. 23 Vö. MCGRATH 1995, 184.; GEFFROY 2011, 177.; HAFENSCHER 2012/2013, 227.; BÉKÉsi 2013, 77.; KELLER 2016, 24. 24 BÉKÉSI 2013, 77. BÉKÉSI Sándor szerint , felelőtlen az az álláspont, amelyik ugyan megtartja a hitvallás tartalmi részét, de a formának nem tulajdonít jelentőséget, sőt elhanyagolható függeléknek tartja azt, vagy szembehelyezi a kultúrát az egyházzal, a tradíciót a hittel." BÉKÉsi 2013, 76. 16
