Seite 14 [14]
OCR
ELőszó istentiszteletünk miért a lelkészi szubjektivizmus áldozata? Rendkívüli veszély a relativizält, azaz az egyéni érdek(lédés)ig lealacsonyitott és lecsupaszitott hit, amelynek nincs és nem lehet sem tartalmi, sem formai kerete." A fentiekből 4 0 következik az Európa-szerte terjedő ,jó szándékú liturgikus barkácsolás" vagy 20» az ún. , kreativitás", ami — a jelenség lényegéből fakadóan — soha nem juthat nyugvópontra." Összességében hiányzik mai tevékenységünkből, missziónkból az egyházba való integrálás megfogalmazott és egyértelmű szändeka. A „siker-teolögia’! missziói hozadéka pedig biztosíték vagy ellenállás nélküli áramkörhöz hasonlítható, amit az a veszélyes tágkeblűség jellemez a szeretet és az elfo4 9 gadás jegyében, hogy az ,egyház", amellyel a megszólított ember találkozik, son túlságosan későn kezdi el — ha egyáltalán elkezdi -—, saját, kvázi valódi, azaz a mindennapokban megélt és megkövetelt kegyességét megmutatni. Talán más hangsúlyokkal ugyan, de az egyház által végzett hittanoktatásban is jelentkezik hasonló módon ez a probléma. Általában öncél, ha a prédikációnk és a belőle áradó lelkipásztori attitűd nem tud mást üzenni, mintsem azt, hogy teljesen felesleges az, amiért a gyülekezet s Az istentisztelet tehát közösségi cselekmény, ahol a Fő-nek és a testnek minősített találkozása úgy megy végbe, hogy a tagok egymassal is talalkozhatnak. Nincs privat unio mystica Krisztussal. [...] Az istentiszteletnek kell annak a közös pontnak lenni, ahol az életkor, érdeklődés vagy szolgálat szerinti kis csoportok találkoznak. Ebből következik a keresztyén istentisztelet nyilvánossági igénye is. [...] Végzetesen individualizálódó világunkban az istentiszteletnek a közösségi identitás nyilvános vállalásaként is megvan a jelentősége." Szűcs 2010, 23. s Évezredek során az egyház mindig a tradíció és a forma egységében nyilvánult meg a világ és önmaga számára egyaránt. Azonban a szekularizáció során sokszor adódik félreértés abból az összecsúsztatásból, amikor a tradíciót formaként értelmezik, s ennek következményeként vagy a tradíciót követve a régebbi formához ragaszkodnak, vagy teljesen elvetik magát a formai megvalósításnak értelmezett tradíciónak jelentőségét. Az előbbi esetében formálissá merevedik, az utóbbi esetében pedig formátlan és kifejezéstelen mozgalommá folyik szét az egyházi élet. Az összecsúsztatásra okot adó félreértés abból származik, hogy a tradíció és a forma fogalmai idők során elveszítették alapvető jelentésüket." BÉKÉSI 2013, 75. PODMANICZKY 1916, 236. ekként summázza a pietizmus kapcsán a protestáns keresztyénséget: ,elhatalmasodik rajta a subjectivismus, az igétől és a szentségektől magát függetlenítő spiritualismus, a magahitt, törvényeskedő synergismus, istentiszteleti élete is hanyatlani kezd s az Írást hirdető ige elé a lélekvezette egyéniség vallástétele, a Krisztus mellé a megigazításában közremunkáló ember s így az egész kultuszban Istennel szemben az ember kerül prioritásba." V6. Pap 2011m, 186-187.; FEKETE 1999/2000, 487.; RATZINGER 2002, 151-153. E ponton jelzem röviden, hogy Joseph RATZINGER (XVI. Benedek pápa) műveire elsősorban a fellelhető magyar fordítások szerint hivatkozom a jobb visszakereshetőség miatt, azonban szüntelenül figyelemmel voltam az eredeti német szövegre is. Tapasztalataim szerint a felhasznált fordítások általánosságban sok kívánnivalót hagynak maguk után. 12 Kovács 2012, 43. 13
