OCR
ELŐSZÓ son Istentiszteletről beszélni annyi, mint az egyház hivatásának és a hívő ember életének legfontosabb történéséről nyilatkozni." Az istentiszteletben Isten és ember összetalálkozásának legmélyebb titkát tapasztalhatjuk meg. Megképzik bennünk a vágyakozás, hátha mi is latnänk az Urat, mint Ezsaiäs atemplomban (Ézs 6,1), a tanítványok a Feltámadottat a Tibériás-tengernél (, Az Úr az!" Jn 21,7) vagy János a keserű száműzetésben (Jel 1,9-17). Legnagyobb kiváltságunk Isten földi szolgálatának végzése — azonban nem közömbös, hogy ez hogyan történik. Szükséges tudatosítanunk, hogy nem új, eddig a mi teológiánkban és egyházunkban nem létező dolgok és szertartások kitalálása a feladatunk, hanem újból meg kell vizsgálnunk keresztyén és református istentiszteleti gyakorlatunkat ahhoz, hogy a mai világban az egyház közössége újból megfogalmazza örök válaszait és újból tudatosítsuk, hogy az istentiszteletben az Úr , nagy tetteit" hirdetjük (Zsolt 71,16.18). A hívő ember és közösség elsősorban az istentisztelet keretében keresi és találja meg helyét az örökkévalóság szemszögéből, e földön már nem csupán a láthatókra és ideig valókra tekinthetünk, hanem előre a láthatatlanokra és örökkévalókra (2Kor 4,18). Itt van bűneinkre bocsánat, elveszettségben hazatalálás, éhínségben megelégedés, örömben megerősítés, a mindenkori kiismerhetetlen jelen és kiszámíthatatlan jövő feszültségeiben bátorítás, azaz , valami több". A földi istentiszteletben fejeződhet ki valami a változhatatlan Isten örökkévaló és ,mennyszilárdságú" igéjének (Jak 1,17; Zsolt 119,89) tisztaságából és igazságából. Az istentisztelet , hatását" nem lehet a marketing, az adás-vétel piaci szabályainak mércéivel megállapítani, ahol az az érték, amire vevőt lehet találni, és az a , művészet", ami az SMS-ben vagy applikációkon keresztül arctalanul szavazóknak tetszik. A liturgia soha nem válhat szolgálat helyett kiszolgálássá vagy 1 Vö. PAP 2011m, 180-181.