Oldal 8 [8]
OCR
Paksi Borbala - Demetrovics Zsolt BEVEZETES Az addiktológiai szakirodalom már az 1900-as évek kezdetétől beszámol önbevallásos epidemiológiai vizsgálatokról ( Billings, 1903; Swiecicki, 1972), s a népesség alkoholfogyasztásának megismerésére irányuló kutatások területén a század második felétől, a kutatások terjedésével megjelentek a módszerek öszszehangolására és összehasonlíthatóságára való törekvések is (Elekes, 2002, 2007). A tiltott szerek fogyasztásának vizsgálata ennél rövidebb múltra tekint vissza. Európában a nyolcvanas-kilencvenes években terjedtek el a normál populációs drogepidemiológiai kutatások (pl. Menard & Huizinga, 1989; Sandwijk, Cohen & Musterd, 1991; Kokkevi & Stefanis, 1994), melyek azonban - az alkalmazott metodologiai eljarasok különbözösegei miatt - kezdetben csak korlátozott összehasonlítási lehetőségekkel szolgáltak (Hibell, Andersson, Bjarnasson, Kokkevi, Morgan & Narusk, 1997; European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction [EMCDDA], 1996). Eppen ezért idövel egyre hatärozottabb törekvés mutatkozott a nemzeti kutatások összehangolására (Johnston, Driessen & Kokkevi, 1994; Pompidou Group, 1995; EMCDDA, 1996). A serdülôk vonatkozásában a kilencvenes évek közepére (Hibell & Andersson, 1994), mig a felnott népesség esetében a kilencvenes évek masodik felére (EMCDDA, 1997) került sor az összehasonlítást megnehezítő fő problémák beazonosítására s az első ajánlások megfogalmazására (EMCDDA, 1999). Ajánlások keretében kidolgozásra került a lakossági drogepidemiológiai vizsgálatok ún. , modellkérdőíve" (European Model Ouestionnaire [EMO]), az adatok feldolgozása során a javasolt fogalmi apparátus, illetve a helyzetleírásra alkalmazandó jelzőszámok képzésére vonatkozó útmutató (EMCDDA, 1999). A teljes modellkérdőívet az EMCDDA 2002-ben aktualizalta (EMCDDA, 2002), majd a kutatási tapasztalatokra (EMCDDA, 2009a b; Decorte, Mortelmans, Tieberghien & De Moor, 2009), illetve a drogfogyasztasi szokasok változására reflektálva folyamatosan újabb kiegészítő ajánlások kerülnek kidolgozásra (EMCDDA, 2013, 2015; Karjalainen, 2018). Ma már az uniós országokban több-kevesebb rendszerességgel készülnek a pszichoaktívszer-használattal kapcsolatos lakossági önbevallásos vizsgálatok (EMCDDA, 2021), melyek során sok országban megfigyelhető a nemzetközi ajánlások alkalmazása (Decorte et al., 2009). A pszichoaktívszerhasználat folyamatos monitorozása mellett az utóbbi egy-két évtizedben egyér
