Oldal 121 [121]
OCR
120 = KUN BERNADETTE - PAKSI BORBÁLA többen élnek egy háztartásban, mint az alacsony kockázatúak között. Ezen eredményeink szintén egyedülállóak nemzetközi szinten, mi több, számos kutatás arra utal, hogy amunkafüggőség inkább a társas kapcsolati, párkapcsolati problémákkal jár együtt (Clark et al., 2016; Robinson, Carroll g Flowers, 2001; Bakker, Demerouti & Burke, 2009). Ennek alapján inkább azt várhatnánk, hogy a kockázati csoport tagjai gyakrabban élnek egyedül (jelen elemzésben nem kaptunk ilyen eredményeket), illetve hogy kevesebb emberrel tud együtt élni a személy. Természetesen maga a tény, hogy több emberrel él együtt egy személy, még nem mond semmit a kapcsolatainak minőségéről. Ha az anyagiak vonatkozásában próbáljuk értelmezni ezt az összefüggést, az a lehetőség merül fel, miszerint a túlzott munkavégzés és a magasabb kereset talán a nagyobb méretű családok nehezebb anyagi eltartásával függ össze. Ezt a feltételezésünket támogathatja azon eredményünk is, miszerint a többváltozós elemzésből a többi változó kontrollálása mellett már kiesett minden anyagi státusszal vagy jövedelemmel kapcsolatos változó. Azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy az érintettek eredendően talán külső, gazdasági okok miatt is dolgoznak rengeteget, ám közben kialakul náluk egy maladaptív, problémás munkavégzési mód. Ezzel kapcsolatosan azonban további kutatásokra lenne szükség, hogy feltételezéseinket igazolni vagy cáfolni tudjuk. A nemzetközi szakirodalommal teljes mértékben megegyezve mi is azt találtuk, hogy a munkafüggőség kockázata és a munkával töltött órák száma pozitív kapcsolatot mutat (Clark et al., 2016). Ugyanakkor kutatásunk újszerűsége, hogy lakossági reprezentatív mintán tudtuk tesztelni, vajon a foglalkozással és a munkavégzéssel kapcsolatos tényezők mennyiben játszanak szerepet a munkafüggőség megjelenésében - ilyen elemzést más országokban eddig még nem végeztek. Bár a többi változó kontrollálása mellett nem jelentek meg szignifikáns prediktorként, számos változó mentén kaptunk különbséget a munkafüggőség-skála alapján kockázati és nem kockázati csoportba sorolt személyek között. A munkafüggőség jóval magasabb kockázatot jelent a szellemi szabadfoglalkozású személyek körében. Ezen eredmény párhuzamba állítható azon nemzetközi kutatási eredményekkel, amelyek szerint az olyan szellemi foglalkozásúak körében, mint az ügyvédek, orvosok vagy pszichológusok, elég magas, kb. 23-25% a munkafiiggdéség megjelenésének esélye (hangsúlyozva, hogy ezen eredmények nem reprezentativ mintan alapulnak) (Doerfler & Kammer, 1986; Freimuth et al., 2008; Sussman, 2012). À munkavégzés helyszinével kapcsolatos eredményeink, miszerint magasabb a munkafüggőség kockázata azok körében, akik nem egy helyen, a munkahelyükön dolgoznak (hanem részben vagy teljes egészében otthon, illetve változó helyszíneken), összefüggést mutathatnak azzal a tényezővel, hogy a munkafüggőség egyik jellemzője a
