Oldal 119 [119]
OCR
118 = KUN BERNADETTE - PAKSI BORBÁLA 7. táblázat: A munkafüggőségre vonatkozó rizikó elterjedtségének összehasonlítása az OLAAP 2015-ös és 2019-es adatfelvétele között (a magyarországi 18-64 éves népesség körében, a válaszolók százalékában) OLAAP 2015-ös OLAAP 2019-es adatfelvétele adatfelvétele x? (df) p o N % CI N 99 CI Munkafüggőség rizikójának jelenléte 1315) 4,7 | 41,2 | 1324) 5,1 | +1,2 | 0,250(1) | 0,617 | 0,01 Megjegyzések: N: valaszolok szama; Cl: 95%-os megbizhatdsagi szinten szamitott konfidenciaintervallum; x’ (df): Khi-négyzet statisztika és a kapcsol6d6 szabadsagfok-értékek; p: szignifikancia-érték a Khi-négyzet próbához kapcsolódóan; e: Phi korrelaciés hatasméret-mutato. 4. A MAGYARORSZÁGI FELNŐTT LAKOSSÁG MUNKAFÜGGŐSÉGE NEMZETKÖZI KONTEXTUSBAN Az OLAAP 2019-es kutatásban kapott eredményeink, miszerint a dolgozó felnőtt lakosság 790-a érintett a munkafüggőség szempontjából, jól illeszkedik más, európai országban mért kutatási eredményekhez. Az egyetlen európai ország, ahonnan még rendelkezésre állnak reprezentatív mintán alapuló lakossági felmérések, Norvégia. Andreassen és munkatársai (2014, 2019) korábbi kutatásukban, szintén a BWAS kérdőívet alkalmazva, 8,396-os, néhány évvel később pedig 7,390-os előfordulást mértek amunkafüggőség kockázatára nézve, dolgozó felnőttek körében. Míg a norvég munkacsoport nem végzett elemzést a tendenciára vonatkozóan, jelen kutatásunk újszerűsége, hogy arra vonatkozóan is végeztünk statisztikai elemzést, hogy a probléma gyakoriságát illetően történt-e változás az eltelt 4 évben (Kun, Magi et al., 2020). Eredményeink szerint nem történt szignifikáns változás a kockázat elterjedtségét illetően. Egy frissen publikált tanulmány szerint már Dél-Koreából is rendelkezésre állnak adatok a munkafüggőség elterjedtségéről. Ezen kutatásban az európai eredményekhez képest jóval magasabb, 39,799-os érintettséget mértek a munkavállalók körében (Kang, 2020). Elképzelhető, hogy ez az igen magas gyakoriság kulturális-társadalmi okoknak tulajdonítható, ugyanakkor módszertani kérdéseket is felvet. Kang (2020) kutatásában egy másik skálát, a Workaholism Analysis Ouestionnaire (Aziz et al., 2013) koreai verzióját alkalmazta, melynek a szerzők eredetileg nem dolgoztak ki határértéket. Kang ugyan alkalmazott egy határértéket, azonban azt nem statisztikai elemzésre alapozta, hanem átvett egy módszert a DSM diagnosztikus rendszere alapján. Eszerint azokat sorolta a munkafüggőség kockázati csoportjába, akik a 15 tételes kérdőív legalább 8 tételén egyetértettek vagy teljes mértékben egyetértettek az adott állítással. Elképzelhető tehát, hogy ez az önkényesnek tűnő módszer is befolyásolta az
