OCR
180 s A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal vonala nem javul kellően, különösen más társadalmi csoportokhoz képest." Innen már ismert a novemberi KB-ülésig vezető út." Az ekkor elfogadott intézkedések - a béremelés, az ötven nagyipari üzem kiemelése - alapján úgy tűnhet, hogy a pártvezetés végre fellépett a munkásosztály védelmében. Ámde ha mindezt közelebbről megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a pártvezetes különbséget tett a munkásosztályon belül, s elsősorban a politikailag legmegbízhatóbbnak tartott fővárosi szakmunkásréteg pozícióit javította." Ezt a különbségtételt a nyilvánosság előtt nem érzékeltették, mégis a falusi munkásság a béremelési összegek üzemi szintű lebontása során érezhette, s éreztették is vele, hogy csak mostohagyermeke a pártnak. Ugyanakkor a falusi munkásságot nemcsak ezáltal érte hátrány. A reformellenes erők időközben a termelőszövetkezetekben megtalálták a bűnbakot, akiket meg lehetett vádolni azzal, hogy a munkásosztály helyzete miattuk nem alakult jobban. A téeszek elleni támadás hamarosan kilépett az ideológia színtérről, gazdasági és adminisztratív szankciókban is megmutatkozott. A falusi munkások családjait például igen érzékenyen érintette a háztáji gazdaság megemelt adóztatása." Az új gazdasági mechanizmus folytatása, illetve lefékezése kapcsán kialakult konfliktus kezelésében tehát azon csoportok kezébe került a kezdeményezés, amelyek ideológiai axiómákhoz igazodva keresték a megoldást. A pártállam által irányított társadalompolitikát azonban nem igazolta vissza az elkövetkező két évtized társadalomfejlődése. Juhász Pál szociológus ennek lényegét így fogalmazta meg: , A volt parasztok megtanultak két gazdaságban dolgozni. [...] Ezt a kettős létet s amunkaidő megnyújtását idővel megtanulta a volt parasztoktól az egész ország .[...] 1960-ban az ország úgy egységesedett, hogy munkavállalóvá tette utolsó önálló csoportját, a parasztságot. A "70-es évek végére pedig úgy született meg az újabb nemzeti egység, hogy a volt parasztok által kialakított életformát átvette az orszag.”° (Kiemelés az eredetiben) Aligha véletlen, hogy két évtizeddel később Gyáni Gábor Huszadik századi magyar társadalmak című tanulmányában is ehhez a gondolatkörhöz 7 Földes György: Kötélhúzás felsőfokon. Kádár és Brezsnyev. In: Rácz Árpád (Szerk.): Ki volt Kádár? Harag és részrehajlás nélkül a Kadar-életutrol. Bp. 2001. 109-112. 7” MNL OL M-KS-288. f. 4. cs. 119-120. 6. e. Jegyzőkönyv a Központi Bizottság 1972. november 14-15én tartott üléséről. 7 MNL OL M-KS-288-f. 15. cs. 242. ő. e. Jelentés az ipari, építőipari munkások és művezetők központi béremeléséről, valamint a bérszabályozás részleges módosításáról. (1973. február) 7 Molnar Jozsef: ,,A” haztaji. In: Orosz Istvan-Fiir Lajos-Romany Pal (Szerk.): Magyarorszag agrartörténete. Bp. 1996. 80 . Juhász P.: A falu megszállása i. m. 319.