Seite 174 [174]
OCR
A hatalom és a falusi munkásság a Kádár-korszakban s 173 A falusi családok több lábra állása következtében a falusi társadalom foglalkozásszerkezete radikálisan átalakult. 1970-ben már a falusi népesség közel 4590-a munkás, 37906-a mezőgazdasági fizikai dolgozó, közel 1596-a szellemi foglalkozású és csupán 496 körüli volt az önállóak - egyéni parasztok, kisiparosok vagy kiskereskedők - aránya." A mezőgazdaságon kívüli munkavállalás az esetek túlnyomó többségében együtt járt a naponkénti vagy távolsági ingázással. 1960-ban az összes eljáró ingázó 9190-a, 1970-ben pedig 8990-a községi lakos volt. 1960-ban a községekben lakó ipari dolgozóknak 5796-a, az építőipari dolgozóknak 3996-a, a közlekedési dolgozóknak 6296-a ingázott. 1970-ben 62%, 63% és 66% volt a megfelelő arányszám." Az ingázók nagy többsége a férfiak közül került ki, s a többségük továbbra is a legnagyobb testi erőfeszítést, ugyanakkor a legkevesebb szakképzettséget igénylő és legalacsonyabb béreket biztosító munkahelyeken helyezkedett el." Megfigyelhető az is, hogy az 1970-es évekre az ingázók korösszetétele eltolódott az idősebb korcsoportok felé, ami arra mutat, hogy növekedett azok száma, akik az ingázást stabil életformának tekintették. Az egyre inkább vegyes foglalkozásúvá váló népesség falun maradása stabilizálta a falvak helyzetét. A falusi családok közül 1967-ben minden ötödik vegyes foglalkozású volt. A kettős foglalkozás révén valójában háromféle jövedelemforrásból élt a falusi népesség ezen csoportja. Az egyik a mezőgazdaságon kívül - az iparban, szolgáltató szektorban stb. - vállalt munka, a másik a mezőgazdasági nagyüzem, a harmadik pedig a háztáji és kisegítő gazdaság volt. A háztáji gazdaság stabilizáló, jövedelemkiegyenlítő szerepet játszott, amit bizonyít, hogy 1960 és 1964 között a szövetkezeti jövedelem több mint fele innen került ki."" Habár limitálták mind a területét, mind a háztájiban tartható állatállomány nagyságát, a jelentősége mégis abban volt, hogy a téesztag maga dönthette el, hogy az adott évben mit termeszt, hány állatot nevel, s azt is, hogy a háztáji terményeivel mihez kezd: önellátásra fordítja, netán eladja az állami felvásárlónak, vagy a piacon értékesíti." Így a családi bevételi források az átlagos két kereső révén valójában három forrásból tevődtek össze: egyrészt az eljáró kereső révén hazahozott bérből, Az összes ipari dolgozó kétötöde, az építőiparban dolgozóknak közel a fele (4590) községekben lakott. A közlekedési ágban dolgozóknak is közel a fele (4596) községben lakott. Andorka R.: A magyar közsegek i. m. 76-82. ® Azadatok a KSH alábbi kiadványaiból származnak: Az ipari munkavállalók ingavándor-forgalma (1960 első munkanapjára); Az aktív keresők munkahelye és lakóhelye; A naponta ingázók adatai. Az ingázók életviszonyait sokrétűen mutatja be Vas megye példáján egy nemrég megvédett disszertáció: Kisőrsi Zsófia: Az államszocializmus ingázóinak társadalmi helyzete és megítélése Vas megyében (1960-1990). PhD-értekezés. Bp. 2021. Oros I. (Szerk.): A falu és a mezőgazdaság i. m. 273. Andorka R.-Harcsa 1.: A közsegi nepesseg i. m. 1982. 204-212.
