Oldal 172 [172]
OCR
A hatalom és a falusi munkásság a Kádár-korszakban « 171 Általános tendenciaként figyelhető meg, hogy ha idősebb volt a családfő, akkor ő lépett be a téeszbe, s a keresőképes fia(i) vállaltak mezőgazdaságon kívüli munkát, ha viszont a gyerekek még kicsik voltak, akkor többnyire a családfő vált munkássá vagy alkalmazottá, s ilyenkor általában a feleség vagy egy idősebb családtag lépett be a téeszbe. Az új munkahely gyakran állami gazdaság vagy erdőgazdaság volt, hiszen ez a fajta munka nem állt túlságosan tavol az addigi életformajuktol. Mind a két említett gazdasági terület dolgozói munkásnak számítottak, ezért megillette őket a mezőgazdaságinál jóval kedvezőbb nyugdíj- és társadalombiztosítási ellátás. De lehetett az új munkahely ipari üzem vagy építkezés is, amely egyúttal a napi vagy heti ingázás terheinek vállalását is maga után vonta." Ha a korábbi birtoknagyságot vesszük figyelembe, akkor azt mondhatjuk, hogy a kisebb földterülettel rendelkező családokból hamarabb megindult a mezőgazdaságból való kilépés, mint a módosabb gazdák esetén. Ebben az is szerepet játszott, hogy az ő családjaikban már adottak voltak a minták és a tapasztalatok. A több földdel rendelkezők döntését nagymértékben befolyásolta, hogy ők vitték be a legnagyobb értékű állatállományt, felszerelést és a legtöbb földet a téeszbe, így érthető módon a korábbi vagyonuk sorsának alakulását a téeszben is figyelemmel akarták kísérni. Annál is inkább, mert a megelőző évek tapasztalatai alapján erősen bíztak abban, hogy előbb-utóbb ezt a kollektivizálást is követi egy feloszlási hullám. Legrosszabb esetben pedig úgy kalkuláltak, hogy kivárják a hároméves kilépési tilalom végét, s majd akkor lépnek ki. 1962-1963-ra azonban kiderült, hogy hiábavaló volt az évekig tartó kivárás, nem lesz esély az egyéni gazdálkodáshoz való visszatéréshez. A három év leteltével ugyan beadhatták a kilépési kérelmüket, de a téeszek élvezve a felsőbb szervek hallgatólagos támogatását -— különböző ürügyekre hivatkozva, törvényellenesen ugyan, megtagadták a föld kiadását." A falusi családoknak tehát újból át kellett gondolniuk jövőbeni megélhetésüket. A gazdatársadalom döntő többsége számára tehát nem 1961-ben fejeződött be a kollektivizálás, hanem két-három évvel később. Érdekes módon azonban a kutatás eddig csak kevés figyelmet fordított erre a fontos társadalompszichológiai fordulópontra. 4° Ispán Ágota: , Én szerintem megkóstoltam mind a kettőt". A foglalkozás átrétegződése Leninváros környéki falvakban. In: Bögre Zsuzsanna-Keszei András-Ö. Kovács József (Szerk.): Az identitások korlátai. Traumák, tabusítások, tapasztalattörténetek a II. világháború kezdetétől. Bp. 2012. 175-179. n Nem engedhetjük, hogy a tagok egy része kilépjen, mert ez kaput nyitna a tagok nagyobb arányú kiáramlásának és nagyon súlyos következményekhez vezetne." MNL OL M-KS-288. f. 5. cs. 263. ő. e. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1962. június 12-i üléséről. 5. napirend: Jelentés a tsz-ekből való kilépési törekvések vizsgálatáról.
