Seite 165 [165]
OCR
164 s A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal Falun az első számú osztályellenségnek a kuláknak bélyegzett módos parasztság számított, hamar kiderült azonban, hogy a kétlakiak is makacsul ellenálltak a belépési nyilatkozat aláírásának. Emiatt nagy nyomás nehezedett rájuk. Nemcsak politikai agitációra kell itt gondolnunk, hanem adminisztratív kényszerre is, amellyel azt akarták elérni az agitátorok, hogy a kétlakiak ajánlják fel földjüket. Emellett 1949-tól hatott rájuk a gazdasági kényszer is, amely a kétlakiakat kettős adóteherrel sújtotta." A probléma tömegességét mutatja, hogy az 1949-es népszámlálás szerint a 2 213 000 nem mezőgazdasági keresőből 270 000-nek volt földtulajdona vagy földbérlete.? Ez a szám többszöröse volt a kulákként nyilvántartott gazdaságokénak. A kétlakiak aránya az 1950-es évek első felében az alábbi megyékben volt a legmagasabb: Pest, Komárom, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén. A sorrend a későbbiekben módosult." A Rákosi-korszak sajátossága, hogy ekkor már nemcsak a szegényparaszti rétegekből bővült a kétlakiak köre, hanem azon birtokos paraszti rétegekből is, amelyek a Magyar Dolgozók Pártja agresszív, a kolhozrendszer kiépítését szolgáló agrárpolitikája miatt menekültek az ipar különböző területeire. Így fordulhatott elő például, hogy a falujában kuláklistán szereplő gazdából bányász lett, vagy éppen az építőiparban helyezkedett el. Ennél jóval gyakoribb volt az, hogy nem maga a családfő hagyta el a mezőgazdaságot, hanem a gyerekeit (elsősorban a fiát/fiait) küldte az iparba amiatt, hogy rendszeres havi keresményükkel segítsék családjukat az egyre súlyosabb adó- és begyűjtési terhek fizetésében. Egy interjúalanyom így emlékezett erre: , Amikor 51-ben behajtották apámékat a téeszbe, én felmentem Pestre, és az egyik falubeli rokonunk segítségével a mélyépítő vállalatnál helyezkedtem el. Én havonta egyszer jártam haza, s amikor hazaértem mindig az volt az els6 kérdés: »Hoztäl pénzt Lacikám? Mert a végrehajtó már megint elvitte." A kétlakiak földhöz való erős ragaszkodását mutatja, hogy amikor 1953ban a Nagy Imre-kormány intézkedései révén enyhült a kommunista párt politikája az egyéni gazdálkodás irányában, azonnal keresték a lehetőséget arra, hogy kishaszonbérlethez jussanak, vagy földet vásároljanak." Még inkább így volt ez 1956 után, amikor a kötelező beszolgáltatási rendszer eltörlésével nagymértékben javultak az egyéni gazdálkodók működési feltételei. AZ 1949. évi 60 000 PM sz. rendelet értelmében a kettős foglalkozású rétegeket 1954. január 1-ig kettős adóztatással terhelték. TRHGy I[/1: 677—707. " — 1949. évi népszámlálás. 6. Foglalkozásstatisztikai eredmények (1950) 37. 0 Böhm Antal-Pál László: Társadalmunk ingázói - az ingázók társadalma. Bp. 1985. 64-65.; Valuch Tibor: A munkáslét Magyarországon. A második világháborútól az 1960-as évek végéig. In: Rainer M. János-Valuch Tibor (Szerk.): Munkások "56. Bp. 2017. 32-57. n A szerző interjúja Sz. L-lel, 2004. július 25. (A szerző tulajdonában) 2. MNL OL M-KS-276. f. 93. cs. 508. ő. e. A termelőszövetkezetek helyzetének értékelése. (1954. július 14.)
