Page 160 [160]
OCR
A hatalom és a parasztság az 1960-as évek első felében e 159 kezetben vagyunk, nekünk itt kell megélni, és úgy dolgozzunk, hogy meg is tudjunk élni." A statisztikai adatokból kirajzolódó tendencia a közös gazdaság munkájában való egyre nagyobb és intenzívebb tagi részvétel felé mutat: nőtt az egy tagra eső munkaegység, s fokozódott a családtagok bevonása is. A közös gazdálkodáshoz való pozitív viszonyulás természetesen nem mindenütt, s nem varázsütésre jelentkezett." Sokan egyszerűen csak beletörődtek a szövetkezeti életbe. Egy egykori 33 holdas gazda így tekintett viszsza az 1960-as évek közepére. , Akkor már hat éve dolgoztam a tehenészetben, s 4000 forintot kerestem havonta. Ez nem volt rossz, de ennyit egyéni gazdaként is megkerestem volna. Persze ahhoz már másként kellett volna gazdálkodni, mint korábban. Gépek, új felszerelések kellettek volna ahhoz, hogy versenyben maradhasson az ember. Beletörődtem abba, ami volt, hiszen változtatni azon már úgyse lehetett, meg minek is. A család is révbe jutott. Egyik lányom, aki férjhez ment, bekerült a tsz-irodára, a másik pedig a közeli városban irodista.""" Fennmaradtak ugyanakkor a passzív ellenállás korábbi formái is: folytatódott a mezőgazdaságból való elvándorlás, hiszen az iparfejlesztés még mindig igényelte az új munkaerőt. Érdekes jelenség, hogy míg korábban inkább a kisebb földűek és a nincstelenek hagyták el a mezőgazdaságot, addig 1963-1964 körül a „maga-ura” paraszti retegböl is egyre többen gondolták úgy, hogy kilépnek a téeszből, mert koruknál fogva még megszerezhetik az ipari nyugdíjjogosultsághoz szükséges tíz éves munkaviszonyt." A korabeli szóhasználatban bevett kifejezés volt az ipari nyugdíj és a téesznyugdíj. Nem volt véletlen a különbségtétel. Az 1940-es évek végéig az agrárnépesség nem részesült törvényileg szabályozott szociálpolitikai juttatásokban. 1949-től kezdve a téeszek vonzerejét növelendő több lépésben a téesztagságra is kiterjesztették a társadalombiztosítási rendszert, azonban az ellátottságuk szintje jelentősen elmaradt a munkás- és alkalmazotti rétegekétől. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a falun felnövő fiatal generációból csak igen kevesen választották első munkahelyül a téeszt.? Ez pedig az amúgy is elöregedő tagságú szövetkezetek számára igen veszélyes tendenciának bizonyult. Az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztályához egyre-másra "5 Szakács Sándor: A nagyigmándi Jókai termelőszövetkezet története. Agrártörténeti Szemle 17. (1975) 1. sz. 65. 77 Padl Zsuzsanna: Egyéni parasztsorsok és kollektív identitásvesztés. In: Bögre Zsuzsanna-Keszei Andräs-Ö. Koväcs Jözsef (Szerk.): Az identitäsok korlätai. Bp. 2012. 155-167. 80 "A szerző interjúja V. J. nyugdíjas téesz-brigádvezetővel, 2004. január 12. (A szerző tulajdonában) * MNL OL M-KS-288. f. 28/1965/5. 6. e. Az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztály feljegyzése a termelőszövetkezeti munkaerőhelyzet egyes kérdéseiről. 1965. január. ® Valuch Tibor: A történeti parasztság változásai az 1960-as években. Századvég 1. (2003) 3-14.
