Seite 159 [159]
OCR
158 e A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal , Nem volt visszaút" A magyar parasztság döntő többsége számára az 1960-as évek első felében fokozatosan vált realitássá a termelőszövetkezet. Elsősorban azért, mert ekkorra veszett el végképp a remény, ami a belépési nyilatkozat aláírása után évekig tartotta bennük a lelket. A három év leteltével szembesülniük kellett azzal, hogy kiléphetnek ugyan a téeszből, de a föld kiadását a téesz a legkülönbözőbb ürügyekre hivatkozva megtagadhatja. A földkiadások kapcsán kialakult helyzetet Kádár János, az MSZMP első titkára így jellemezte a KB ülésén: , Meg kell azt is mondani, hogy [...] tulaadonképpen az alkotmány alaptörvényével ellentétes helyzet van, és a valóságban mi tulajdonképpen folyamatos törvénysértést is elkövetünk. Az alaptörvények ugyanis biztosítják a tulajdont az állampolgárnak. Ez így is van, s a tulajdon mindeddig biztosítva volt, de azzal a kis fenntartással, hogy a tulajdonával mindent tehet, csak egyet nem: nem rendelkezhet vele."" Kádár utolsó félmondata éppen a tulajdon lényegére, azaz a rendelkezési jogra utalt. Az idézet világosan mutatja a hatalom cinizmusát: nem engedett, holott tudatában volt annak, hogy alkotmánysértően jár el. Egyrészt tehát azzal szembesült a parasztság, hogy hiábavaló volt az évekig tartó kivárás, nincs esély az egyéni gazdálkodáshoz való visszatéréshez. Másrészt pedig az is kirajzolódott ekkorra, hogy a téeszen belül stabilan számíthatnak a háztáji gazdaságra, továbbá egyre inkább elterjedt a részes művelés, a természetbeni premizálás stb. Az is növelte a tagság biztonságérzetét, hogy egyre több helyen kötöttek munkavállalói megállapodásokat. A téesz így biztosítottaa munkák zavartalan és kellő időben való elvégzését, a tagság pedig egyre gyakrabban jó előre tudhatta, hogy melyik munkáért milyen javadalmazást kap." A falusi családok ezen realitások figyelembe vételével gondolták tehát újra a megélhetés lehetőségeit. Azoknál, akik a téeszbdben maradás mellett döntöttek, megfigyelhető egy gyakorlatias társadalompszichológiai változás, aminek a lényege a következő mondattal érzékeltethető: , Nehéz megválni az egyéni gazdálkodástól és gondolkodástól, de ha már mégis termelőszövet7° MNL OL M-KS-2838. f. 4/83. 6. e. Jegyzőkönyv a Központi Bizottság 1966. október 13-ai üléséről. 7 A valkói téesz pl. 1965-ben , Területvállalási és jövedelmezési megállapodást" kötött minden olyan taggal, aki kapás kultúrából vállalt területet. A megállapodás külön rögzítette a gyalogos és külön a fogatos szövetkezeti tagok feladatait, valamint a munkáért járó bért. A szerződést csak , garnitúrában" lehetett megkötni. Egy , garnitúra" a következőket foglalta magában: 1,5 kh kukorica, 450 négyszögöl korai burgonya, 535 négyszögöl bokorbab, 530 négyszögöl uborka, 535 négyszögöl cukorrépa, 500 négyszögöl őszi burgonya, 180 négyszögöl paradicsom, 150 négyszögöl juliskabab. A gyalogmunkások az említett kultúrák ápolásán túl kötelezték magukat, hogy a brigádvezető felszólítására tíz munkanapot (lóvezetés, morzsolás stb.) kötelesek dolgozni munkaegységre. Pintér J.-Takács I. (Szerk.): Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok i. m. III. 133.
