Oldal 151 [151]
OCR
150 e A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal munkacsapat. A családi művelésre vállalt föld mellett el tudták látni a gyereknevelés és a háztartás teendőit. A kenyérgabonán és a takarmányon kívül kellett még a családnak pénz is: ruhára, lábbelire, sóra, fűszerre, a malac megvásárlására, sőt esetleg gyarapítására is, adóra, tehénvásárlásra, házfelújításra, esetleg építkezésre." A pénzszerzés hagyományos módja volt egyrészt a terményfelesleg egy részének piacra vitele, másrészt pedig olyan munkák elvállalása, amiért pénzbeli fizetség járt. Például a napszámos munka az uradalomban vagy módosabb gazdáknál, s még inkább a városi munka. A tagság ilyen irányú igényeit a szövetkezet úgy tudta kielégíteni, hogy a teljesített munkaegységekre - gazdasági erejétől függően - igyekezett havonta készpénzelőleget fizetni. Az előlegfizetés azonban nem volt kockázatmentes. Sok helyütt előfordult, hogy év közben többet osztottak ki, mint ami maradékelvű jövedelemelosztás érvényesítése után kiosztható lett volna. Hogy milyen kellemetlen helyzet állhatott elő zárszámadáskor, azt kiválóan érzékelteti az alábbi, 1961 tavaszán íródott panaszos levél, amely a Baranya megyei Görcsöny községből tizenhárom aláírással érkezett a Magyar Rádió és Televízió levelezési rovatához: , Aztán megtörtént a zárszámadás, kisült, hogy nem kapunk semmi mást, mint egy félévi egységre 6 dkg cukrot, 1 kg 56 dkg búzával zártunk. De ezt sem fogadta el a bank, mert sok az adósság. Egyszóval semmit sem oszthatnak ki, mindent el kell adni a terményforgalminak, pedig jutott volna. [...] Nem igaz, hogy ilyenről tud Kádár elvtárs és a többi miniszter elvtársak. [...] Akkor, amikor beszolgáltatás volt, 5 kg búza jutott. De nem kell ez elvtársak, csak fejadagot kérünk." A téesztagság fentiekben bemutatott érdekérvényesítési törekvései már az 1950-es években is jelentkeztek, de a hatalom többnyire arra hivatkozva utasította el ezeket, hogy eltérnek a szovjet kolhozmodelltöl. S mivel az 1945 előtti korszakba nyúlt vissza a gyökerük, , kapitalista csökevénynek? tartották, amely gátolja a haladást, konzerválja a mezőgazdaság elmaradottságát." Két olyan rövid időszak volt, amikor a hatalom időlegesen mégiscsak szemet hunyt az ilyen törekvések felett. A téeszek nagyarányú felbomlása 1953 második felében és 1956 végén arra késztette a politikai vezetést, hogy eltűrje: 7 A paraszti társadalomban az önellátás a 20. század első felében már korántsem volt teljes körű. A gazdasági felszerelés egy részét, a ruházatot, bútorzatot már vásárolták, s emiatt kapcsolatban voltak a piaccal, terményeik egy részét pénzért adták el. # MNLOLM-KS-288. f. 28/1961/2. 6. e. Feljegyzes a tsz-ek zärszämadäsäval foglalkoz6 levelek tartalmáról. 1961. július 12. 15 MNL OL M-KS-276. f. 53/83. 6. e. A KV Mezőgazdasági és Szövetkezeti Osztályának javaslata a termelőszövetkezeti gazdaságok megerősítésére. (Melléklet: A Politikai Bizottság levele a megyei pártbizottságokhoz és a budapesti pártbizottsághoz a termelőszövetkezeti mozgalom kérdéseiről.) 1951. szeptember 20.
