Oldal 143 [143]
OCR
142 s A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal feltételei csak részben voltak adottak. Az első évben az egyes növénytermesztési munkákat még ki-ki maga végezte a földjén. Számba vették az állatállományt, a mezőgazdasági felszerelést, de csak kevés helyen volt mód az állatok közös istállóban való elhelyezésére vagy a gépek közös tárolására. Ezért az állatállomány többsége régi tulajdonosainál maradt, sőt az első években a terményt is a szövetkezeti tagok portáin tárolták. Ahogyan már említettük, a birtokos paraszti réteg számára igen keserves volt megválni a földtől, a jószágoktól, feladni a gazdai önállóságot, s beilleszkedni egy teljesen idegen munkaszervezeti struktúrába. Az átállást megkônnyithette, ha a maguk elképzelései szerint, azaz a téesz-alapszabályminta előírásaitól eltérően alakították ki a téesz belső életét. Az „egy falu - több szövetkezet" koncepció lehetőséget teremtett erre. A hatalom azonban csak átmenetileg tolerálta ezeket a , szocialista tartalom nélküli szövetkezeteket", s az elkövetkező években az , egy falu - egy tsz" jelszóval országszerte egyesitéseket kezdeményezett.” Hosszabb távra szóló megoldásnak bizonyult az, amikor az adott téesz úgy alakította ki a saját alapszabályát, hogy maximálisan kiaknázta az 1959es új szabályozás teremtette mozgásteret. A bolgárkertészekből alakult szentesi Árpád Tsz tagsága például tizennégy pontját módosította a központilag kiadott mintaalapszabálynak. Kulcsfontosságúnak bizonyult, hogy a kertészeti fő profilhoz igazítva dolgozták ki a háztáji gazdaság szabályait. Későbbi sikereik gyökere ide nyúlik vissza. Nem véletlenül emlegette a tagság még évtizedekkel később is téeszelnök, Szabó László ekkori mondását. , Amikor az ember látja, hogy új ruhára van szüksége, jobb, ha elmegy a szabóhoz és varrat egyet magának, mert amit utána dobnak, az vagy lötyögni fog rajta vagy szűk lesz." A túlélési stratégiák egy újabb típusának számított a paraszti család több lábra állása. Kiaknázva az iparosítás felgyorsulását, a növekvő munkaerőigényt, a család férfi tagjai sok helyütt a mezőgazdaságon kívül kerestek és találtak munkát. Ennek mértékét jelzi, hogy az átszervezés időszakában a mezőgazdasági keresők száma 350 000 fővel csökkent. A mezőgazdaságból való kilépés 1960-ban, a kollektivizálás második hullámában volt a legnagyobb: megközelítette a 150 000-et. (8. táblázat)? 3 1961 és 1963 között közel nyolcszázzal csökkent a téeszek száma (1961: 4204, 1962: 3721, 1963: 3611, 1964: 3413) Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv. Bp. 1965. 9. 4 Varga Zsuzsanna: Ahogy a szentesi kertészek újragombolták a , szövetkezeti kabátot". In: Bóth Ildikó (Szerk.): , A hagyomány kötelez! A szentesi Arpad 60 éve, 1960-2020. Bp. 2020. 15. 5 MNLOLM-KS-288. f. 17/5. 6. e. À KSH feljegyzése a paraszti csalädok és a paraszti népesség szämänak alakulásáról.
