Oldal 141 [141]
OCR
140 s A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal pasztalat azt mutatta, hogy a kiöregedő gazda számára a föld volt az egyetlen menedék. Az örökség fejében a gyerekei eltartották, de ha gyermeke nem lett volna, akkor felesbe vagy bérbe adhatta földjét, megélhetése így is biztosítva volt. A földhöz való kitartó ragaszkodást igazolták a megelőző évek tapasztalatai is. Az 1950-es években mind a két téeszszervezést előbb-utóbb követte egy feloszlási hullám, s ez táplálta a parasztságban a reményt, hogy ezúttal is így lesz. E remény kivetülésének tekinthető, hogy a vidéken terjedő ál- és remhireknek állandó témája lett a téeszrendszer összeomlása." Szerte az országban híresztelték: , amennyiben a tavaszi munkák nem kezdődnek meg, ez megteremti a lehetőségét, hogy a termelőszövetkezet feloszlik" Ennek egy továbbfejlesztett változata így szólt: , a tsz-tagok csak annyit dolgozzanak a látszat kedvéért, hogy néhány munkaegységük legyen, támaszkodjanak a tartalékokra, így kibírják addig, amíg megváltozik a rendszer". Nagy változatosságban terjedtek a közelgő háborúval kapcsolatos, , megbízható forrásból" származó információk: ,az amerikai és/vagy nyugat-német csapatok betörnek az országba, s akkor úgyis vége lesz a tsz-eknek"." A szóbeszéd csalóka híreinél persze biztosabban lehetett számolni azzal a törvényes lehetőséggel, hogy a hároméves kilépési tilalom letelte után ki lehetett lépni a szövetkezetből. Mindezek a megfontolások és remények a kivárás irányában hatottak. E magatartást rendkívül szemléletesen világítja meg az alábbi részlet, amely egy nyolcholdas gazdával készült interjúból való: , Amíg be nem léptünk, úgy ment minden, mint a karikacsapás. De hát hogy azt a fránya papírt aláírtam, az nékem a halálos ítélet volt. Azzal lett vége itt mindennek. A föld odalett, így hát ugye én mit csinálhattam volna. Egész életemben a magamén gazdálkodtam, hát egyszer csak se föld, se állat nem az enyém. [...] A fiam, a Sándor, az elment dolgozni, beállt a téeszbe. Pokolba kívántam én az egészet. Azt már, hogy szégyen módra ott még be is álljak, belemenjek úgy egészen, hogy ott még parancsolgassanak is, azt én nem tudom elviselni. Messzebb lenni attul, minél inkább. De hogy mégiscsak odalett a két ló, oda volt be a téeszbe a föld, hát hogy tudjuk, mit csinálnak vele, mondtam, egy ember menjen a családból, menjen a Sándor. Oszt vigyázzál, fiam, mondtam neki. Hát azért csak figyeltük, mit csinálnak ott vele." Többségében azonban az aktív korú gazdák nemcsak a formális belépést vállalták, hanem a gazdálkodásba is bekapcsolódtak. Ezt elősegítette, hogy 6 A rémhírképzésről mint a társadalom működési zavaráról bővebben lásd: Hankiss Elemér: Diagnózisok. Bp. 1982. 153-205. 7 MNL OL M-KS-288. f. 28/1961/10. ő. e. A megyéktől érkező jelentések a tsz-ek megszilárdításának helyzetéről. 8 Mátyus A.-Tausz K.: Maga-ura parasztok i. m. 53-55.
