OCR
Paraszti követelések 1956-ban « 109 kosan és közvetlenül válassza. Az is általános követelés volt, hogy a korábbi években diszkreditálódott politikai és községi vezetőket azonnal váltsák le és vonják felelősségre. A jövőre vonatkozóan pedig a következő figyelemre méltó állásfoglalás található a Hajdú-Bihar megyei parasztság követelései között: , Annak érdekében, hogy a helyi, állami és gazdasági szervek vezetői és dolgozói ne kerüljenek nap, mint nap összeütközésbe a dolgozó néppel, a kormányzati szervek szüntessék meg a belső hivatali utasítások rendszerét. Az életet szabályozó összes rendelkezések nyilvánosan, hivatalos lapokban jelenjenek meg és csak ezek legyenek végrehajtva." Országszerte általános igényként jelentkezett az is, hogy egyenjogúságot és esélyegyenlőséget kell teremteni a mezőgazdasági termelés szereplői között. Ez a hozzáállás jól megragadható a mezőgazdasági vidékeken megfogalmazott kiáltványok, felhívások szövegében, hiszen az egyéni gazdálkodók követelései mellett mindig helyet kaptak a téesztagság igényei is. Visszatérő elem volt a termelőszövetkezetek önállóságának követelése. Sőt több helyen síkra szálltak olyan helyi szövetkezeti törvény mielőbbi megalkotásáért, amely lehetővé teszi a termelői társulások legkülönbözőbb formáit, és biztosítja a társas giazdálkodások pénzügyi és termelési önállóságát. Az eddig áttekintett dokumentumok alapján megállapítható, hogy 1956. október 25-étől kezdve a vidéki településeken létrejövő új, forradalmi testületek bizonyos fáziseltolódással ugyan, de sorra vették a mezőgazdasággal és a parasztsággal kapcsolatos legégetőbb kérdéseket. Október 28-a, amely fontos szakaszhatár lett az országos események menetében, jelentős fordulatot hozott az agrárnépesség számára is. Napirendre került a magángazdálkodók 7 A megye dolgozó parasztságának követelése a megújuló kormánytól, 1956. október 27. In: Izsák L.Szabó J.-Szabó R. (Szerk.): 1956 vidéki sajtója i. m. 405. Érdekes azt is felvillantani, hogy azokon az alföldi területeken, ahol az agrárnépességen belül jelentősebb arányt képviselt a téesztagság, milyen követelések fogalmazódtak meg. Jó példa erre Karcag, amely 1951-ben termelőszövetkezeti város lett. Az október 27-i felhívás 27 pontja közül jó néhány foglalkozott a téeszekkel: 8. Támogatói vagyunk a szövetkezeti mozgalomnak, de követeljük, hogy a dolgozó parasztság a saját belátása szerint választhassa meg a gazdálkodási formát. A párt és a kormány semmiféle kényszert ne alkalmazzon! 9. A termelőszövetkezeteknek teljes önállóságot kell biztosítani; ez az alapja a jövedelmező gazdálkodásnak. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a termelőszövetkezetek meglévő adósságait - melyek a helytelen gazdaságpolitikából eredtek - akormány haladéktalanul engedje el. Biztosítani kell, hogy a téesztagok havonta kapjanak jövedelmet. 10. Meg kell engedni a termelőszövetkezetből való kilépést bármikor. A kilépő dolgozóval szemben semmiféle követelést nem lehet támasztani. A téeszből kilépőnek a bevitt földje helyett ugyanolyan minőségű földet kell adni. 11. Biztosítsa a kormány, hogy a termelőszövetkezetek kedvezményes hitelek mellett erőgépeket vásárolhassanak. A gépállomási munka ne legyen kötelező a termelőszövetkezetekre." Lásd: In: Izsák L.-Szabó J.-Szabó R. (Szerk.): 1956 plakátjai és röplapjai i. m. 515-516. Karcag társadalmi viszonyairól bővebben lásd: Örsi Julianna: Karcag társadalomszervezete a 18-20. században. Bp. 1990.