OCR
Paraszti követelések 1956-ban e 101 A visszaesés másik fontos vonása - emeli ki a szerző -, hogy a talaj termelő erejét is érintette. , A föld termelőereje mindegyik bejárt somogyi faluban csökkent. Egyrészt, mert a kevesebb a jószág kevesebb trágyát termel. Másrészt mert 1951-53-ban - a tulajdon megbizonytalanodása egyéb okok miatt - sem az egyéniek, sem a termelőszövetkezetek nem hordták ki rendszeresen a meglévő trágyát sem a földekre. Harmadrészt, mert megbomlott a helyileg kialakult vetésforgó, s a föld egy részébe két vagy több éven át gabona után került a gabona, kukorica után a kukorica, és így tovább. Negyedrészt, mert mindenütt csökkent - kisebb vagy nagyobb mértékben - a talajjavító, nitrogéngyűjtő takarmányfélék vetési aránya. Ötödrészt, mert csökkent a kapásnövények termőterülete, és a meglévőt is kevesebbszer kapálták, ami a gyomok elburjánzásához vezetett. Hatodszor, mert minden faluban száz és száz holdak hanyagolódtak el." A visszaesés harmadik fontos vonását pedig abban látta a szerző, hogy ,ezekben az években lecsökkent, majd csaknem teljesen elmaradt a parasztgazdaságok százainak csekély, de összességében óriási jelentőségű akkumulációja"." A fejezet végén igen figyelemreméltó következtetést fogalmazott meg: , A somogyi példák is megmutatják, hogy mezőgazdasági politikánk 1953 előtt bűvös körbe keveredett: a kollektív gazdaságok gyorsütemű létrehozása érdekében éppen azokat az anyagi és szellemi termelőerőket nyomta el és kapcsolta ki, amelyekre a szövetkezeti gazdaság megalapozásához, a közös termelés lendületes megindításához, az első évek átmeneti nehézségeinek leküzdéséhez szükség lett volna." A somogyi tapasztalatokra építő tanulmány nemcsak diagnosztizálta a magyar mezőgazdaság és az agrártársadalom válságát, hanem a lehetséges kivezető utakat is felvázolta: , a kollektív, nagyüzemi termelést ne az egyéni termelés korlátozása és sorvasztása útján segítsük életre, hanem ellenkezőleg, az egyéni gazdaság virágzása, termelőerőinek fejlődése alapján hozzuk létre."" Ennek előmozdítása érdekében a tanulmány utolsó fejezetében a szerző meglehetősen részletes javaslatokat fogalmazott meg. Nem nehéz észrevenni, hogy ennek szemléleti alapját Nagy Imre 1948-1949-es agrárkoncepciója képezte. A tanulmány szövegének ismeretében nem meglepő, hogy 1956. október 19-én forró hangulatú és tartalmas vitára került sor Kaposváron. A résztvevők élesen és őszintén fogalmazták meg mondanivalójukat. A vita anyagából csak néhány markáns megállapítást emelünk ki: , Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar parasztságot [...] teljesen leigázták, hogy a magyar parasztság Uo. 377-378. Uo. 379. 7 Uo. 390. 6