Page 79 [79]
OCR
78 s A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal kezén van. Ipari munkások családtagjaiból eddig beléptek a tszcs-be 66-an 186 kh földterülettel. Ez a szám is mutatja azt, hogy komoly feladatok állanak ezen a vonalon elöttünk.”’”” Még azt is hozzátették, hogy a kétlakiak közül sokan el sem fogadták a felajánlott ingatlant. A kétlakiak makacs ellenállásán nem lehet csodálkozni, hiszen mindaz, ami év közben történt a következő világháborúra készülés jegyében (jegyrendszer bevezetése, a legfontosabb mezőgazdasági termékek és termények szabad forgalmazásának, szállításának, szabadpiaci árusításának tilalma stb.), még jobban felértékelte kis földjüket, onnan ugyanis legalább az önellátásukat biztosítani tudták." Ragaszkodásukat a földhöz az sem befolyásolta, hogy éppen 1951-ben a beszolgáltatás alól mentesülők földterülethatárát 5 kh-ról levitték 1 kh-ra. Ezzel éppen azokat a kétlaki családokat célozták meg, akiknek csak néhány holdja volt." A beszolgáltatási rendszer módosításával akommunista vezetés egy másik rétegnek is igyekezett elvenni a kedvét az egyéni gazdálkodástól. Az 1951es rendelet az 5-15 kh közötti birtokosok terheit háromszorosára növelte. A hirtelen megugró terhekre azonban ez a réteg sem úgy reagált, ahogy a hatalom remélte. A téeszcsébe való belépés helyett a kisparaszti, középparaszti családokból egy-egy férfi családtag igyekezett az ipari üzemekben vagy a bányákban elhelyezkedni. Ez nem volt nehéz, hiszen a felemelt ötéves terv nehézipari mutatóinak teljesítése miatt Nógrádban is intenzív munkaerő-toborzás zajlott." Ahelyett tehát, hogy a kétlakiak köre szűkült volna, egyre többen választották ezt az életmódot." Olyan „maga-ura” parasztok is, akik korábban lenézték azokat a családokat, amelyekből bérmunkásként dolgoztak a falun kívül." A kétlakiakra Mihálygergén is egyre nagyobb nyomás nehezedett. 1951 tavaszán, amikor a tanács először kezdett el konkrétan foglalkozni a téeszcsészervezéssel, a vb elnöke kimondta: , A kétlakiságot senki sem akarja 7 MNLNMLXXXV31.a. 1951. 25. ő. e. Jegyzőkönyv az MDP Nógrád Megyei Bizottságának 1951. július 31-i üléséről. 7" Honvari Janos: XX. szazadi magyar gazdasägtörtenet. Transzformäciök, rendszerek. Bp. 2006. 143235. ” Erdmann Gy.: Begytjtes, beszolgaltatas i. m. 105-112. > 1951-ben hat, 1952-ben hét, s még 1953-ban is négy új bányát létesítettek Nógrádban. A fokozódó munkaerő-szükséglet kielégítése érdekében 1951-ben a megyén belül kilencszázhatvan fő, a megyén kívül pedig hatszáz fő toborzását kellett lebonyolítani a Nógrád Megyei Tanács Munkaerőtartalékok Hivatalának. Jakab S.: Nógrád megye i. m. 165-167. 7-5 MNLNML XXXV3ı.a. 1951. 26. ő. e. Jegyzőkönyv az MDP Nógrád Megyei Bizottságának 1951. december 18-i üléséről. 7 — Hasonló jelenség volt megfigyelhető az ugyancsak sok ipari munkalehetőséggel rendelkező Veszprém megyében is. Farkas Gyöngyi: Paraszti társadalom és kollektivizálás Veszprém megyében (1948-1956). In: Estók János (Szerk.): A Magyar Mezögazdasägi Müzeum Közlemenyei 2001-2004. Bp. 2004. 224-242.
