Oldal 64 [64]
OCR
Egy makacs nógrádi falu és a kollektivizálás, 1949-1953 e 63 A külső öv falvaiban kisebb a bányamunkások arányszáma és e falvak lakói jórészt csak mint szezonmunkások mennek be a bányába." Mihálygerge e felosztás szerint már a külső övezethez tartozott. A legközelebbi bánya az öt-hat kilométerre fekvő Karancskesziben volt, de az etesi aknák is könnyen elérhetők voltak kerékpárral. A faluból a századfordulón közel negyvenen jártak el a környező bányákba dolgozni. Ez a szám az 1930as évekre elérte a hatvan főt, ami az ipari munkásokkal együtt a keresők egynegyedét tette ki.! A többség mezőgazdaságból élt, illetve próbált megélni. Ez ugyanis nem volt könnyű, mert a megye erősen hegyes-dombos vidékein a mezőgazdasági területként nyilvántartott földek átlagos kataszteri tiszta jövedelme országosan a legalacsonyabb volt." Emiatt a nógrádi földeken még egy 10 kh-as gazda se tudott mindig megélni a mezőgazdaságból. Az 5 kh alatti parasztgazdák pedig szinte állandóan bérmunkavállalásra kényszerültek." A törpe- és kisbirtokos családokban a férfiak gyakran munkát vállaltak a megyében található szén- és bazaltbányákban, illetve Salgótarján ipari üzemeiben." Nógrád megye ipari keresőinek jelentős része tehát kis parcellával rendelkező, kétlaki munkás volt. A kétlaki kifejezés ekkoriban a lakóhely és a munkahely kettősségét, egymástól való elkülönülését jelentette. A Rákosikorszakban - ahogyan erről később még lesz szó - ez a kifejezés erősen negatív jelentéstartalmat kapott." Ezek a kétlaki családok többnyire úgy éltek, hogy abányamunkás hetentekéthetente járt haza, a földet közben a többi családtag művelte." Szabadságát a legnagyobb munkák, aratás, cséplés idejére tartogatta, hogy besegíthessen. Voltak olyan családok is, ahol a családfő vagy az idősebb fiú csak a téli időszakban vállalt bányamunkát. Idénymunkaként használták ki azt a lehetősé: Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság. A Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe. Bp. 1938. 136. + Szomszéd A.: Mihalygerge i. m. 57. 5 Mig az orszagos atlag 9,38 aranykorona volt kataszträlis holdankent, a nögrädi ätlag: 5,91 aranykorona/kh. Mezőgazdasági Statisztikai Adatgytijtemény, 1870-1970. Féldteriilet II. Megyei adatok. Bp. 1971. 40., 438. | Hasonló élethelyzetben voltak az Ózd környéki kis- és törpebirtokosok, akiknek munkavállalási stratégiáit Dömötör Ákos a 19. század végétől kezdve igyekezett rekonstruálni. Lásd: Dömötör Ákos: A Hangony-völgyi bejáró munkások a hetvenes években. Néprajzi változásvizsgálat. A Herman Ottó Múzeum évkönyve 32. (1994) 373-392. 7 " A megye nyugati területeiről inkább Vácra vagy éppen Budapestre ingáztak a lakosok. Molnár PálSzomszéd Imre: Nógrád megye története. III. 1919-1944. Salgötarjän 1970. 156-157. § — Varga Zsuzsanna: Fél lábbal a földön, fél lábbal az iparban... A kétlakiakról szóló diskurzus főbb fordulópontjai az államszocializmus időszakában. In: Bartha Eszter-Varga Zsuzsanna (Szerk.): Hatarokon tul. Tanulmanykotet Mark Pittaway (1971-2010) emlékére. Bp. 2012. 93-107. ° Bévebben lásd: Paládi-Kovács Attila: Az ipari munkásság. In: Sárkány Mihály-Szilágyi Miklós (Szerk.): Magyar néprajz VIII. Társadalom. Bp. 2000. 239-308.
